Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151
Óbuda határa Az 1767-es Coroni-térkép,majd az 1777-1778-as három Kneidinger-térkép Óbudát azok között a határok között ábrázolta, amelyek 1873-ig, a főváros egyesüléséig érvényben voltak. Óbudát keletről a Duna határolta, délen, nyugaton és északon sorrendben Buda, Pesthidegkut, Solymár, üröm, Békásmegyer és Kissing-puszta. A Budát Óbudától elválasztó határ a XVIII. század derekán a mai Nagyszombat utca (1930-ig: Határut) vonalában kezdődött, majd a Bécsi utat átszelve a mai Doberdó ut vonalán haladt a Kálváriáig; innen, északnyugati irányban, nagyjából a mai Remetehegyi ut mentén, a Mátyás-hegy északi oldalában felkapaszkodott a Remete-hegy,majd aFelső Kecske-hegy csúcsa alá,ahonnan a Hármashatár-hegy tetejére vitt, s itt a Buda-ObudaHidegkut hármashatárnál ért véget. Az Óbuda-Hidegkút határ a Virágosnyereg érintésével a Csúcshegy északnyugati lejtőjéig, a Solymárral közös hármashatárig tartott. Óbuda határa innen északkelet felé fordult, és Solymár meg Üröm felé lényegében azonos volt a főváros mai határával. Az Óbuda-Üröm-Békásmegyer hármashatártól, amely a Péter-hegy északkeleti lejtőjén volt, a város határa előbb délre, majd a mai Határ ut - Kalászi ut vonalában keletre fordulva vezetett apunáig. E határok közül a Buda-Óbuda közti határ régóta vitatott kérdés a szakirodalomban. Az Óbuda középkori topográfiája, sőt egész története szempontjából kulcsfontosságú 1355-ös határmegállapitó oklevél helymeghatározásait sok kutató próbálta már értelmezni és azonosítani. Ujabban Györffy György a Lajos király oklevelében foglalt helymeghatározásokat ugy értelmezte, hogy azok a mai Szépvölgyi ut - zöldmáli völgy - Látó-hegy - Kecske-hegy vonalát jelölték, s hogy ennek megfelelően Buda és Óbuda határa 1355-ben a XVIII. század közepinél lényegesen délebbre volt. 17 Ha ez az értelmezés helytálló, akkor meg kell találnunk azt az időpontot, amikor a határ megváltozott. Hiszen két település között a határ észrevétlenül nem változhat meg, még akkor sem, ha nem - mint itt - sokszáz holdnyi, hanem ennél sokkal kisebb területről van szó. A tapasztalat szerint a lakott települések határa rendkívül nagy állandóságot mutat; a vitás esetekben is - amelyek rendszerint csak egy-egy kis földdarabot érintettek - hosszú évtizedekig pereskedtek egymással a helységek, a legtöbbször eredménytelenül. Egyébként még a hosszú időn át lakatlan falvak határai is általában megmaradtak,hiszen a pusztáknak is volt földesuruk, aki nem tűrte birtokának csorbítását. Óbuda az 1355-ös oklevél és a Coroni-térkép keletkezése közti négy évszázadban csak tizenegy esztendeig állt lakatlanul: 1596 januárjától 1606 végéig; 1 " a zsitvatoroki béke után azonban régi lakosai tértek vissza. A visszaszállt óbudaiak 1608-ban két panaszos levelet írtak magyar részről való földesuruknak, a komáromi várkapitánynak, de nem tettek említést arról, hogy határuk ügyében bárminemű sérelem érte volna őket. Márpedig alig feltételezhető, hogy ekkora földdarabnak Bu111
