Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - Hozzászólások L. Nagy Zsuzsa előadásához: - ERÉNYI Tibor

Nos, a Part általános politikai irányvonalát ebben a körben ismertnek tételezve fel, felvetődik a kérdés, hogy milyen álláspontot képviselt a községi politikában. Ezt az álláspontot némely kongresszusi határozatból, igy például az 1910-es kongresszus határozataiból, de méginkább egyes szociáldemokrata vezetők fejtegetéseiből lehetne rekonstruálni. Mindenekelőtt megjegyezném, hogy elsősorban Ágoston Péter, Kis Adolf, Somogyi Béla, Jócsák Kálmán, Szántó Béla foglalkoztak ebben az időszakban kifejezetten községpolitikai kérdésekkel. A fejtegetéseikből kitűnő álláspont szerint, és ez teljesen szinkronban van a Párt általános politikai vonalvezetésével, számukra az ideális megoldás egy polgári demokrataszociáldemokrata városházi koalició lenne. Kezdettől szembe találkozott azonban ez a koncepció egy megfelelő polgári partner hiányával. Kezdetben, még a 90-es évek legvégén és az 1900-as évek elején, a szociáldemokrata politika szempontjából Vázsonyi Demokrata pártja tűnt fel, tűnhetett fel ilyen partnerként, később azonban mindinkább kitűnt, hogy a Vázsonyi-féle mozgalom esetében sokkal inkább polgári liberalizmusról, semmint polgári demokratizmusról van szó, és igy a Vázsonyival kapcsolatos kombinációk háttérbe szorultak. Bizonyos fokig változott a helyzet a Bárczy-féle városvezetés idején, amelyre itt már többször utalás történt. A Szociáldemokrata Párt, a Bárczy-féle várospolitikát esetenként birálta és egyben támogatta, s ha ez a támogatás különböző okok következtében különösebben demonstrativ módon nem is nyilatkozott, nem is nyilatkozhatott meg. A világháborút megelőző másfél évtizedben, tehát a Bárczyérában hóditott a várospolitikában a községesitésnek az elve. A községesitési irányzatot a Szociáldemokrata Párt elvileg helyeselte, és benne bizonyos fokig a szociális igazságosság létrehozásának az eszközét látta. Az egyes községesitési akcióknál, községi üzemek, vállalkozások működtetésénél nem mulasztotta el a negativ tendenciákra sem felhivni a figyelmet. Ugyanakkor az előrelépést ezen a téren, tehát a községesités területén rendszeresen regisztrálta. A másik ilyen terület, amelyben a Bárczy-féle várospolitika a Szociáldemokrata Párt támogatását élvezte, a kulturális és a közoktatási politika. Madzsarról, Szabó Ervinről ebben a vonatkozásban már esett szó, annyit jegyeznék meg kiegészítésképpen, hogy a Bárczy-féle nagyarányú iskolaépités, épitési akció is a Szociáldemokrata Párt támogatását élvezte. Ez a támogatás azonban természetesen nem akadályozta még a Szociáldemokrata Pártot abban, hogy valamilyen külön, messzebbre tekintő önálló várospolitikai elképzelést kidolgozzon. Ennek az elképzelésnek a különböző pontjait az előbb emiitett források alapján a következőkben lehet összefoglalni: Először is választójogi reform, a virilizmus intézményének megszüntetése. Ezzel kapcsolatban tényleges önkormányzat, az állami beavatkozás (az állam reakciósabb volt, mint a város) lehető kiküszöbölése. Ezek a pontok javarészt német és osztrák minta alapján kerültek be a hazai szociáldemokrata elképzelésekbe. Több alkalommal felvetődött, igy például az 1910-es kongresszuson is az önkormányzati képviselők helyi közigazgatásban való tevékeny részvételének követelése, továbbá az a kívánság, hogy a városi apparátust határozottan rendeljék a választott testületek irányítása alá. Tehát bizonyos demokratizmussal kapcsolatos követelésekről van itt szó, amelyek kidolgozásánál, megfogalmazásánál Ágoston Péter és mások, immár nem is annyira német és osztrák, mint inkább francia és olasz példákra gondoltak; nem is hiányzik a hivatkozás a korabeli francia és olasz városvezetések különböző vívmányaira. A következő nagy témaköre a várospolitikai követeléseknek a szociálpolitika. Ezt kapcsolatba hozták a progresszív adórendszer bevezetésének igényével, azt remélve, hogy az ilyenfajta adóreform fogja biztositani a kiterjedt szociálpolitikához szükséges anyagi erőforrásokat. Ezek a szociálpolitikai követelések az élet minden területére kiterjedtek, közoktatás, munkanélküli segély, lakásépítés, lakberendezések, üzlethálózat kifejlesztése, városi kezelés és közlekedés, stb. Ezen a területen közeledtek leginkább a szociáldemokrata követelések a Bárczy-féle várospolitika célkitűzéseihez. Érdemes talán azt is megemlíteni, hogy a különböző területi reform elgondolásokat, igy például az 1908-ban megfogalmazott Bárczy-Harrer-féle javaslatot Nagy-Budapest létrehozására, a Szociáldemokrata Párt határozottan támogatta. Mintegy előre jelezte azokat az okokat is, amelyek következtében ez a kísérlet hajótörést szenvedett. Nem lenne, azt hiszem, még hozzávetőlegesen sem teljes a kép akkor, ha csak ezekről a kérdésekről beszélnénk ennek a témakörnek a felvetődése kapcsán. Ugy vélem, hogy mindenképpen regisztrálni kell a Szociáldemokrata Pártnak az urbanizációval kapcsolatoskorabeli megnyilatkozásait, és habár ezek nem álltak össze egységes programmá, mégis 79