Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

A beruházásoknál és a beruházási igények kialakításakor figyelembe kellett venni a meglévő állóalapok kihasználási mértékét, a kihasználás fokának lehetőségeit, a termelési folyamatok jobb megszervezését, a szűk keresztmetszetek feloldását és a beruházást egyáltalán nem, vagy csak kismértékben igénylő módszereket. Termelésbővítést szolgáló beruházást csak akkor volt szabad megvalósítani, ha a kapacitásmérleg tanúsága szerint a termelés más eszközökkel nem bővíthető. Modern gépek beállításával, a terület jobb kihasználásával, épités nélküli technológiai berendezésekkel és egyéb módszerekkel el kellett érni,hogy a beruházások épitési hányada csökkenjen és a géphányad emelkedjék. Az ipar fejlődése Ez a rekonstrukciós fejlődést kitűző gazdaságpolitikai koncepció ismét a budapesti ipari koncentráció feloldása ellen hatott, miután rekonstruálható ipari bázis az országban elsősorban Budapesten volt. Ezt elősegítette még az is, hogy a főváros iparának állóeszközállománya igen elavult. Tehát a rekonstrukció szükségessége Budapesten sokkal égetőbben vetődött fel, mint az ország egyéb területein. Mindezek a - részben objektiv - körülmények járultak ahhoz, hogy a főváros részesedése az országos teljesített beruházásokból 1956-60 között megemelkedett és 32 %-ot (33,3 md Ft) ér el. (Figyelembe kell venni az 1959. évi árrendezést is.) Ebben az időszakban a beruházások strukturális megoszlása a kővetkező volt: Ipar 38,8 % Mezőgazdaság 1,3 % Építőipar 4,5 % Közlekedés 28,6 % Kereskedelem 5,3 % Lakás-kommunális 21.5 % 100,0 % Budapest részesedése főként az ipari beruházások terén nőtt meg ezekben az években. 1956-60 között az országos ipari beruházások 29 %-át valósították meg a fővárosban. (Ennél lényegesen magasabb volt az építőipari beruházások(72 %), a közlekedési beruházások (82 %) budapesti koncentrációja, azonban tudnunk kell, hogy a statisztikai beszámolási rendszer az építőiparban és a közlekedésben az országos vállalat székhelyére, jelen esetben Budapestre "számolja el" az ország egyéb területein eszközölt beruházásokat is.) A kereskedelmi beruházások 47 %-a, a kommunális beruházások mindössze 29 %-a valósult meg Budapesten. Ez utóbbi relative alacsonyabb részesedés is utal arra, hogy az infrastruktúra fejlesztése beruházáspolitikánkban háttérbe szorult. 1956-60 között, folyóáron számolva a budapesti iparba 19,9 md Ft-ot invesztáltak. Az ipari beruházások ágazati struktúrája azt mutatja, hogy ebben az időszakban a villamosenergiaipar, vegyipar és a gépgyártás voltak a legjobban fejlesztett ágazatok. Jellemző a vegyipar előretörése, amelynek részesedése a budapesti ipari beruházásokból az előző időszak 11,3 %-ával szemben 16 %-ra emelkedett. Ez szorosan összefügg az iparfejlesztési koncepció gerincét képező vegyipari program végrehajtásának megkezdésével és a budapesti gyógyszeripari rekonstrukció megindulásával. A könnyűipari ágazatok között ebben az időszakban is a textilipar fejlesztésére fordítottak a legtöbb eszközt, tehát azok a meghatározó adottságok, amelyek a már meglévő struktúrából fakadnak, a könnyűipar fejlesztésénél is éreztették hatásukat. Szemben az 50es évek elejével, a könnyűipar fejlesztésére viszonylag jelentősebb eszközöket fordítottak. Természetesen a könnyűipar bizonyos fokú "előretörésében" szerepet játszottak azok a körülmények, amelyek mind politikai, mind gazdasági téren ebben az időszakban igen jelentős befolyással bírtak gazdaságpolitikánkra. Az ipari beruházások koncentrációs foka néhány iparcsoportban növekvő tendenciájú volt. A legerőteljesebben a fővárosra koncentrálódott a vegyi és gumiipar (43 %), a gépek és gépi berendezések gyártása (55 %), a közlekedési eszközök gyártása (49 %), a villamosipari gépek gyártása (100,0 %), a híradás és vákuumtechnikai ipar (35 %), a műszeripar (44 %), a papíripar (50 %), a nyomdaipar (83 %), a textilipar (44 %), és a textilruházati ipar (41 %) beruházásai. 162