Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig

tudományi Társaság, stb. befolyása azonban magára a polgárságra minimális maradt, annak főként értelmiségi elemeit vonta maga köré, viszont kezdettől fogva együttműködött a munkásmozgalommalS (Szabad Iskola) és nem kis hatással volt a szociáldemokráciára. E három irányzat és szervezkedés utja-sorsa a polgárság egészének, igy a főváros politikai életének is jellemző képét adja. A polgári radikálisok csak igen későn, 1914-ben jutnak el partalakitasig; szerteágazó szellemi hatásuk ellenére mint pártpolitikai tényezővel aligha lehetett velük számolni. A városi politikába nem törekszenek, a Városházára a forradalmakig nem jutnak be. Kasics pártja jóval sikeresebb a maga mérsékelt, konzervatív programjával, de a dualizmus éveiben háttérbe szorul a demokraták mögött. A legsikeresebb pártnak Vázsonyi Demokrata Pártja bizonyult, amely színrelépésétől kezdve gyorsan növelte befolyását egészen a forradalmakig, mi több, az ellenforradalom évtizedei alatt is meg tudta őrizni a legerősebb ellenzéki párt státusát a Városházán. Ugy tűnik tehát, hogy a budapesti (mondhatnánk magyarországi) viszonyok között az önálló polgári igények hatására alapjában véve nem terjedt tul a liberalizmuson. A különböző polgári pártok szerepe az országos politikában igen csekély maradt, s igy az önálló polgári pártpolitika első és később is legszilárdabbnak bizonyuló területe a községi politika lett. Az 1918 előtti és utáni viszonyokat összehasonlitva az sem kétséges, hogy a forradalmak leverését követően a községi politika terrénuma is jórészt, ha nem is kizárólagosan, Budapestre korlátozódott. A Demokrata Párt általános titkos választójogot, a virilizmus és a vagyoni, valamint egyéb cenzusok eltörlését, a kisebbség arányos képviseletét, esküdtszék felállítását, a birói függetlenség biztosítását, a várospolitikában a községesitést, adóreformot, ingyenes népoktatást, szociális reformokat követelt. Határozottan bírálta a hazai párttagolódás köz jogi alapját és azt sürgette, hogy a politikai pártok társadalmi-gazdasági programja alapján, a progresszió és a konzervativizmus nagy választóvonala mentén szerveződjenek újjá." A Demokrata Párt színrelépésének, törekvéseinek aktualitását részben az adta, hogy a Városháza politikai szerkezete, a város-igazgatás felépítése az 1872:XXXVI. t. сnek megfelelően nem az ország közel milliós lakosú, gazdasági-, politikai centrummá vált fővárosára volt méretezve; Budapest jogi státusa nem különbözött az ország más törvényhatóságaiétól, ami elsősorban az autonom jogok nagymérvű hiánya miatt volt sérelmes. A Demokrata Párt városházi megjelenése más oldalról azért volt kirívóan uj jelenség, mert a közgyűlésben nem volt más községi párt. Nem pártok, főként nem községi pártok, hanem kerületek szerint és a parlamenti pártokhoz igazodva, a kerületi "törzsfőnökök" irányítása alatt tömörültek a'szavazópolgárok. Az önálló polgári igények, a liberális polgári politika néhány év alatt jelentős befolyásra tettek szert a Városházán. Ez azonban nemcsak a fővárosi viszonyokon múlott: a dualista rendszer válságával összefüggő események nagy mértékben segítették. A főváros 1903-tól kezdve igen aktivan kapcsolódott be az országos politikai harcokba, arra törekedve, hogy a kormánypolitika változásait a fővárosi követelések megvalósítására használja fel. A közgyűlés az ujonclétszám felemelése ellen hadakozva az önálló nemzeti hadsereg felállítását, az általános választójog törvénybe foglalását, valamint az önálló magyar vámterület megalkotását mindenek előtt azért követelte, mert ezektől általában, az önálló magyar vámterülettől pedig különösen, a magyarországi kapitalista fejlődés gyorsítását, kiszélesítését, legfőbb célként pedig a polgárság megerősítését remélte. Vázsonyi szerint: "... az önálló vámterületet meg kellene csinálni azért, hogy legyen végre igazi városi polgárság, legyen végre igazi demokrácia. Csak a virágzó ipar, a virágzó hatalmas kereskedelem teremthet olyan polgári osztályt, amely jómódú, amely független, amelynek van ereje, csak az teremthet egy hatalmas munkásosztályt és ennek a kettőnek szövetsége teremtheti meg a dönthetetlen magyar demokráciát. 7 A nemzeti ellenállás letörésére hozott kormányintézkedések hatására és következményeként 1906 júniusában Bárczy István került a polgármesteri székbe, s ezzel uj fejezet, a termékeny, alkotó, liberális reformok szakasza nyilt meg a város történetében. 5 Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez 1900-1918. Bp. 1960. Fukász

. György: Szabadkőművesség, radikalizmus és szocializmus az 1918 előtti Magyarországon. A Martinovics-páholy története. Párttörténeti Közlemények 1961. l.sz. Horváth Zoltán: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története 1896-1914. Bp. 1961. A szociológia első magyar műhelye. A Huszadik Század köre. 1-2. köt. Vál. és bev. Litván György, Szűcs László. Bp. 1973. 6 Források II. 52-57.1. Vázsonyi I. 147-157., 391-392.1. 7 Vázsonyi I. 301.1. 71