Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig
L. NAGY ZSUZSA POLITIKAI ERŐK, POLITIKAI HARCOK BUDAPESTEN A SZÁZADFORDULÓTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG 1. A társadalmi mozgalmak és pártküzdelmek budapesti története tulajdonképen nem egy, hanem több önálló témát foglal magában. Az egyik maga a községi politika: a Városházán belüli politikai irányzatok, a várospolitika, a főváros és az államhatalom viszonya. A másik a Városházán kivül fellépő társadalmi erők, politikai pártok története, amely bár több ponton kapcsolódik a községi politikai élethez, annál mégis jóval szélesebb s attól sok tekintetben független. Ugyanakkor Budapest politikai története távolról sem csupán egy város problémáit öleli fel, hanem gyakorlatilag az országos, a köztörténet gerincét alkotja. Ilyen körülmények között, ha nem köztörténeti kérdéseket kívántam előtérbe állítani, akkor előadásomat a szűkebben vett Budapest, a községi politika területére kellett korlátoznom s beérném azzal, hogy csak egyes esetekben utaljak e szűkebb kereteken kivül eső, de Budapest helyének, szerepének illetve magának a városházi politikának a megvilágításához mégis elengedhetetlen kapcsolatokra, összefüggésekre. Témám szűkítését követelte meg az a körülmény is, hogy Budapest történetének az a félszáz éve, amelyről szólok, távolról sem egységes, hanem valójában három szakaszra bomlik. A kapitalista korszakot mintegy kettévágja, két elkülönülő fejezetre bontja az 19181919-es forradalmak időszaka. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság Budapestjének politikai története önálló fejezet a város és a nemzet történetében is. A forradalmak bukását követő restauráció pedig, noha visszatérést jelentett a tőkés gazdaságitársadalmi viszonyokhoz, távolról sem egyszerű folytatása volt a dualista korszaknak, a legkevésbé éppen Budapesten volt az. Mindez együttesen arra indított, hogy e három periódus fővárosi-községi politikai életének csupán néhány, megítélésem szerint fontos és jellemző problémáját emeljem ki. 2. A főváros politikai történetét, a Városháza harcait az határozta meg, hogy Budapest egyidejűleg lett a városi kispolgári-, polgári rétegek, valamint az ipari munkásság országosan legjelentősebb, legnagyobb tömeget egyesítő központja. Következőleg Budapestről indultak ki, s éppen a századforduló idején, azok az uj kezdeményezések, amelyek a polgárság illetve a munkásság, társadalmi, közéleti-politikai helyének kivivását célozták, s amelyek igy elkerülhetetlenül általában a polgárosodás-polgárosítás, a demokratizálódás kiterjesztését és meggyorsítását óhajtották. Ehhez a polgárságnak épp ugy, mint a munkásságnak meg kellett találnia a maga sajátos szervezeti kereteit, módszereit. A polgári rétegek önálló politikai keretek között, önálló politikai eszmék jegyében való szervezésének irányát, tartalmát eleve meghatározta a polgárság megkésett fejlődése és sajátos szerkezete; az a tény, hogy a polgárosodás minden törekvésének valamilyen mértékben szembe kellett szállnia az uri Magyarország feudális maradványokkal terhelt szellemével, politikai jogi, kulturális stb. intézményeivel; hogy a polgári szervezkedés megindulásakor a munkásosztály - a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek révén már az ország legnagyobb szervezett erejét tette ki és éppen az időben fordult a magyar társadalom általános problémái, a politikai élet nagy kérdései felé. A polgárság sajátos szerkezete, a középrétegekkel való kapcsolatának (utánpótlás, feltöltődés) hiánya vagy lazasága megnehezítette a polgári öntudat, az önálló polgári politikai törekvések kialakulását, szervezeti keretek közé fogását. Az a tény viszont, hogy már ekkor számolni kellett a munkásmozgalommal, meg a liberális polgári programokat is határozottabbá tette. A polgári törekvések szervezeti-tartalmi függetlenedése a kormányzati liberalizmustól és az országos politikai pártoktól megkésve, csak a századforduló idején következett be, s nem érintette, nem bontotta meg a nagybirtok és a nagytőke hatalmi szövetségét. 69
