Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében - BÁCSKAI Vera

Tehát az előadónak igaza volt, amikor hangsúlyozta, hogy Budapest fejlődésének nem az volt az alapja, hogy az ország egyedüli olyan központja volt, amely felszívhatta a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt, hiszen ugyanez a szivóerő érvényesült a többi város vagy agrártelepülés nagyarányú népességnövekedésében is. Éppen ezért fontos lenne tisztáznunk, hogy milyen munkalehetőségeket, milyen megélhetési lehetőségeket kinált a főváros, milyen jellegű és volumenű munkaerőpiacot jelentett Budapest; erről viszont még nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Azt tudjuk, hogy a népesség gyors ütemben növekedett, de azt, hogy a keresőknek az 1840-es években már mintegy egyharmadát kitevő, a napszámos, szolga és ismeretlen foglalkozású kategóriákba tartozók tizezres tömegének milyen volt a foglalkozási, alkalmazási megoszlása, arról már nagyon keveset tudunk. És arra sem tudunk választ adni, hogy mennyire, és milyen arányban volt tartós ennek a bevándorló népességnek a betelepülése, és milyen mértékű fluktuációval kell számolnunk. A betelepülők összetételéről is hézagosak az ismereteink. Legfeljebb hellyel-közzel származáshelyi összetételükről rendelkezünk adatokkal, de arra vonatkozóan, hogy mi késztette őket a városba településre, csak általánosságokat tudunk mondani. Pedig e kérdések tisztázása nélkül aligha tudjuk megfelelően értékeim a főváros és a többi város fejlődését és szerepét akár az 1873 előtti, akár az 1873 utáni korszakban. Ha ezeket az előzményeket nem mérjük fel pontosabban, nem követhetjük nyomon és nem értékelhetjük helyesen a főváros és más városok gazdasági és társadalmi struktúrájában végbemenő változásokat a kapitalista korszakban, mint ahogy a kialakuló munkásosztály összetételének vizsgálatához is elsőrendűen fontos lenne a már korábban a városba áramlott rétegek összetételének és helyzetének pontosabb ismerete. Nem véletlen, hogy e kérdések ennyire tisztázatlanok. Ennek oka részben az, hogy éppen e társadalmi rétegről szólnak legkevesebbet forrásaink; de szerepet játszik ebben az is, hogy még nem egészen jutottunk tul azon a helytelen kiindulóponton, hogy egy város fejlődésének szinte egyedüli mutatóját az iparfejlődésben keressük. A feudális korszakban a kézműipar fejlődése, pontosabban a kézművesek száma és számaránya ez a mérce, anélkül, hogy legalább kísérlet történne a termelés mennyiségének, piaci lehetőségeinek felmérésére is. Kétségtelen, hogy ezekhez a vizsgálatokhoz a forrásadattságok kedvezőtlenek, de nem reménytelenek. A számításba jöhető források, mint pl. az egyházi anyakönyvek, kórházi anyakönyvek stb. e társadalmi rétegről sok fontos adatot tartalmaznak, igaz hogy feldolgozásuk aprólékosabb, munkaigényesebb más forrásokénál. Éppen ezért feltárásukban feldolgozásukban eredményt csak a történettudomány területén sajnos még nagyon ritkán előforduló összehangolt csoport-kutatástól, valamint a kvantitatív vizsgálatoknak az egyedi, családkutatási vizsgálatokkal való kombinációjától várhatunk. A csoport-kutatás számára kínálkozik pl. néhány, átgondolt terv alapján kijelölt település társadalmi, gazdasági szerkezetének azonos szempontok alapján, azonos időmetszetekben történő egyidejű vizsgálata, vagy egy-egy város migrációs körzetének, esetleg a körzet egy-egy csomópontjának a vándorlás irányára és okaira kiterjedő vizsgálata, amely egyúttal a város és körzete kapcsolatainak megismeréséhez is fontos adalékokat szolgáltatna. Persze számos ilyen kutatási témát lehetne még felsorolni. Az előbbiekből már kitűnt, hogy az az óriási különbség, ami Budapest és a többi magyar város fejlődését és szerepét tekintve fennállt, a kapitalizmus kialakulása előtt is megvolt, amikor még tervszerű városfejlesztésről szó sem lehetett. így joggal merülhet fel az a kérdés, mennyire megalapozott az a várostörténeti irodalomban gyakran előforduló tétel, hogy Budapest a többi város rovására fejlődött, s ezért az ország belső gazdasági fejlődése szempontjából egyértelműen negatívnak ítélhető a többi város fejlődése, a magyarországi városhálózat alakulása. Erre az utóbbi kérdésre megnyugtató választ csak a keletközépeurópai városoknak, ez országoknak a nyugateurópaiakétól eltérő agrár- és iparfejlődéséhez, gazdasági kapcsolataihoz alkalmazkodó városfejlődésének, várostípusainak behatóbb ismerete alapján adhatunk. De annyi bizonyos, hogy mióta az európai várostörténetirás fokozottabban kiterjesztette a figyelmét a Ms- és középvárosokra és a városhálózat egészére, egyre elterjedtebbé válik az a nézet, hogy a kapitalista korszak előtt a város tipikus formája egy szűkebb körzet csere- (és egyéb) központja volt. A nagyváros, amelynek funkciói ilyen régión tul országos, vagy nemzetközi méretekben érvényesültek, inkább kivételnek tekinthető, és csupán néhány kereskedő-kikötő-város, és egyes fővárosok tudtak ilyen funkciót betölteni. Magyarország földrajzi helyzete és egész gazdasági fejlődése az utóbbi tipusu nagyváros kialakulásának nem kedvezett. De a tágabb-szűkebb körzetek központjaink s al9 65