Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

ZÁRÓÜLÉS - HORVÁTH Miklós: A várostörténeti muzeológia néhány főbb kérdése

HORVÁTH MIKLÓS A VÁROSTÖRTÉNETI MUZEOLÓGIA NÉHÁNY FŐBB KÉRDÉSE A nyugati polgári kulturszociológia a legutóbbi években több oldalról igyekszik bizonyítani, hogy az urbanizáció korában, különösen századunk második felében a múzeumi történeti várostörténeti kiállítások idejét multák, a tömegek nem igénylik. Elég Dr. Riesman a "Magányos tömeg" c. könyvére hivatkoznunk, amely Amerikában, majd Európában is sajátos szociológiai bestseller lett (példányszáma meghaladta a félmilliót). Riesman az idézett könyvében hosszan fejtegetve bizonygatja, hogy a mai városok embereinél az egyének öntudatának és a valóságos társadalmi helyzetének kettészakadását észlelhetjük. Éppen ezért a város embere, a homo urbanicus elidegenedik, érzéketlen lesz a város történetével, a város történeti emlékeivel szemben. Csak azt tartja célravezetőnek, ha összhangba hozza az érték koncentrációit vagyis a maga anyagi alapján lehetséges modern életkörülmény megteremtését, a maga reális szerep-struktúrájával. A homo urbanicus kulturigénye ezen a küszöbön tul nem terjed. Riesman mintegy 15 éves látogatói statisztikai felmérésekkel bizonyitja "a múzeumi kiállítások megsemmisítő kritikáját jelentő érdektelenséget". Riesman mellett még sorolhatnánk számos polgári szociológust, akik hasonló nézeteket vallanak, mint például R. K. Goldson: "Hogyan gondolkodnak a college-béli diákok" (New-York, 1960). M. Selmán: "Az elidegenedés jelentőségéről" (American Sociological Review 24. kötet 6.sz. 1959. dec). Ami a polgári szociológusoknak a múzeumi látogatásokra vonatkozó statisztikai adatait illeti, azokkal vitába nem tudunk szállni, mert lehetetlen az ellenbizonyítás. Csupán azt a tényt tudjuk szembe állítani az általuk közölt - s ebben nincs jogunk kételkedni - statisztikai tényekkel, hogy nálunk a jó kiállítás igenis vonzza a tömegeket. Ne vegyék elfogultságnak, de hirtelenében más adattal nem rendelkezem: a BT M-et 1 97 3-ban 9 hónap alatt mintegy 300.000 látogató nézte meg, Bp. lakossága 14 %-a. Vitatkoznunk kell és lehet azonban azzal a tétellel, hogy a modern urbanizációs folyamat elidegeniti, közömbössé teszi az embereket a történeti, a várostörténeti kiállításokkal szemben. Kulturigényük nem terjedki a muzeumok tanulmányozására. Engedjék meg, hogy előadásomban e szempontból vessek fel - távolról sem a komplexitás igényével - néhány gondolatot arról, hogy a várostörténeti muzeológia tudománya válságban van-e, vagy pedig reneszánsza kezdődik-e? Az urbanizáció a várostörténeti muzeológia tartalmát, feladatát és további fejlődés irányát alapvetően megváltoztatta. 1. Az urbanizáció alatt manapság általában a komplex városfejlesztést értik. A komplex városépités alapvető változásokat idéz elő a városkép összességében is, részleteiben is. Uj ipartelepek megteremtése, az ipari rekonstrukció, a közlekedés fejlesztése, az uj lakótelepek létesitése, a közmüvesités rekonstrukciója és bővitése, a kommunális beruházások stb. mind-mind városrészek lebontását (szanálását) és újraépítését igénylik. A száz évvel ezelőtt pl. az önálló városnak, Óbudának - melynek 1874. okt. 25-i tényleges egyesülése Budával és Pesttel teremtette meg az ország fővárosát, Budapestet az uj, modern lakótelepnek épitése céljából történő szanálása már eddig 55 utcát a hozzátartozó épületekkel együtt teljesen megszüntetett, kitörölt a régi városképből. Korunk modern városfejlesztése elkerülhetetlen törvényszerűség, de szabadjon már itt megemliteni, - a későbbiekben részletesebben kitérünk rá - hogy az urbanizáció idézett értelmezése végzetesen egyoldalú. A komplex városfejlesztésen ugyanis feltétlenül értenünk kell a város történelmének három és kétdimenziós megörökitését is. Azt hiszem, az urbanizáció fogalomkörének ilyen irányú kiterjesztése elméletileg nem váltana ki nagyobb vitát. A problémát a várospolitika gazdaságossági törekvései és az előbb emiitett elmélet gyakorlati érvényesülésének konfrontációja okoz kisebb, illetve inkább nagyobb mértékben. 247