Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten

emelkedő a "középosztály" illetve a felső társadalmi osztályok lélekszámának a növekedése. E ténynek feltehetőleg jelentős hatása van Budapest ökológiai szerkezetének a változására és ez a tény a városfelujitási politikájának is egy fontos tényezőjévé válik. Képszerűén leirva azt mondhatnánk, hogy amig 1873-ban a város társadalmi ökológiai szerkezetét egy meredeken lesüllyedő görbe jellemzi, (hogyha ezt a görbét a társadalmi státusz és a városközponttól való távolságok függvényében ábrázoljuk), a következő években viszont a város középpontjából a magasabb társadalmi státuszú rétegek egy hulláma indult ki, a társadalmiökológiai struktúrát kifejező görbe a központban "kidudorodik" e magasabb rétegek a városközponthoz közelebb eső, értékesebb központi területein keres helyet a maga számára. Ekkor kerül sor a Belvárost övező gyűrűnek a rekonstrukciójára, lebontására és a város mai szerkezetének a kialakítására, a Nagykörút megnyitására, az akkori Andrássy ut megnyitására. A Belvárost korábban övező, viszonylag gyenge lakásállományu és rossz kommunális felszereltségü terület nem tud ellenállni a magasabb státuszú rétegek inváziójának, s igy a magasabb státuszú rétegek hulláma maga előtt sodorja a város központtól egyre távolabbra a munkásság különböző rétegeit. A spekulációs lakásépítkezések következtében ez nem vezet nagyon szélsőséges szegregációra, hiszen ebben a korban ezen a területen felépülő épületek eléggé vegyes lakásállományt tartalmaznak, éppenséggel a nagyon sürü beépítés miatt kialakulnak olyan udvari lakások, amelyek a munkásságnak vagy egyéb fizikai dolgozóknak biztosítanak lakóhelyet. Ennek ellenére ezen a területen bizonyos népességcsere mégis lezajlik. Érdekesen alakul ebből a szempontból Buda helyzete. (Buda szerkezetének a leírására egyébként a koncentrikus kör séma kevéssé alkalmazható, Buda tulajdonképpen egy szektorként működik a város szerkezetében). Budának a társadalmi összetétele ugy tűnik, hogy lényegesen kiegyensúlyozottabb, mint Pesté, Buda a kiegyezés korában még a kispolgárságnak, és a szakképzett munkásságnak a lakóhelye. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy Buda jobban ellen tud állni a magasabb társadalmi rétegek jurációjának a múlt századnak az utolsó évtizedeiben. Meg tudja akadályozni a városnak a tömeges rekonstrukcióját, ami valószínűleg összefügg egyébként az épületállományának viszonylagosan magasabb szintjével is. Ezért, mondjuk Budán, ha képpel szabad élnünk, a magasabb rétegeknek a hulláma, amelyik megindul a városegyesítést követően, mintegy átcsap az ott meglévő lakásállományon és az ott meglévő társadalmon, és fölhuzódik a Budát övező hegyvidékre. Ekkor népesedik be a legmagasabb társadalmi státuszú rétegek, legmagasabb társadalmi osztályok által a mai Szabadság-hegy, vagy kezdődik el lassan, az inkább már a századforduló után kiteljesülő folyamat, a Rózsadomb népesedése. A pesti oldalon a már jelzett szukcessziós folyamat azzal a következménnyel jár, hogy a társadalom különböző státuszú rétegei alacsonyabb, a közigazgatási határon belül helyet már nem is találva kiszorulnak a közigazgatási határon kivülre. Ez az az időszak, amikor a közigazgatási határon kivül létre jönnek azok az uj települések, amelyek elsősorban munkás lakó telepekké válnak, gondolok például Pesterzsébetre, és Kispestre, amely településeken a népesség növekedési üteme még Budapest népesség növekedési ütemét is lényegesen meghaladja. A város körül igy kialakuló uj telepek (bizonyos értelemben lakótelepek ezek, a kor munkás lakótelepei) fogadják be a Budapestre irányuló munkás munkaerőnek jelentős részét. Arra vonatkozóan nem találtam adatokat, hogy vajon mennyire fogadják be a lakásépítkezés miatt a belterületekről kiszoruló munkásokat is bár ilyen irányú népesség mozgás is valószínűsíthető. Mindenképpen jellemzőjük azonban ezeknek a közigazgatási határon kívül létrejövő uj községeknek, településeknek, hogy saját ipari bázissal általában kevésbé rendelkeznek, ez alól persze kivétel Újpest és Csepel, de például Kispest, vagy Erzsébet már túlnyomórészt rezidenciális jellegű. Tehát saját iparral nem rendelkezve, ipari munkahelyet sem biztosítanak a munkásaiknak, ezek a budapesti iparba ingáznak be. Ez a folyamat egyébként a két világháború között is folytatódik, sőt azt mondhatnánk, hogy a két világháború között nemcsak a munkásrétegek, hanem különböző alsó tisztviselő rétegek is erre a sorsra jutnak, kiszorulnak a város közigazgatási határán kivülre. Könnyen belátható, hogy ennek az ökológiai folyamatnak lényeges következménye, hogy a közigazgatási határon kiszoruló rétegek kizsákmányolása fokozódik, ahogy a kor városszociológiája erre rá is mutatott. Az elővárosokban élő viszonylag szerény jövedelmű rétegek ipari adóalapot a fővárosban hoznak létre, a saját lakóhelyükön viszonylag kevéssé adóképesek, s ezzel magyarázható a közigazgatási határon kivül létrejövő uj településeknek szerény infrastrukturális ellátottsága a két világháború között. A második világháborút megelőző gyors ütemű városfejlődés számos olyan problémát hoz létre, amivel a városépítésünk az elmúlt 25 évben küszködött, és amivel még to230