Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - SZÉKELY György: A várostörténeti kutatás eredményei és feladatai

felelősség hatja át könyvét, a terveket és javaslatokat polgári korlátok között vázolta: az eljövendő világvárosok humanizálását tűzte célul, a jövő viziójával. Felületesen járnánk el mégis, ha azt állitanók, hogy Toynbee gondjai és veszélyérzete polgári beállítottságából erednek. Magyar településföldrajzkutatók is szembekerültek efféle gondokkal, amikor áttekintették Európa, részben a világ nagyvárosait, amidőn a nagyvárosi fejlődés legfőbb jelenségeit óhajtották feltárni. Bernát Tivadar - Bora Gyula - Fodor László: Világvárosok

, nagyvárosok (Bp. ... ) с munkája a világ legnagyobb városait sorravéve azok sajátosságait, különleges szerepét nemkevésbé megragadni igyekezett, mint a közös tendenciákat. London, a világvárosi agglomeráció első példája, Chicago, a tipikus amerikai nagyváros, Moszkva, az első és legnagyobb szocialista főváros, Budapest, Közép-Európa legnagyobb városa, Prága, a történelmi nagyváros, Varsó, a szocialista újjáépítés nagy városa, Stockholm, a megtervezett agglomeráció, Koppenhága, az ország peremén található főváros kerültek egymás mellé, a túlnépesedés nagyvárosának példája pedig Calcutta lett tárgyalásukban. De mindent egybevetve tekintették át ők is a nagyvárosok fejlődésének kedvező és kedvezőtlen folyományait. Izgalmas és ellentmondásos jelenségekről adtak számot a magyar szerzők: a nagyvárosok kibontakozásukat az ipar, a technika, a közlekedés nagyméretű fejlődésének, a gazdasági élet koncentrálódásának, az irányitás központosulásának, a szolgáltatóipar fellendülésének, a demográfiai fejlődésnek és bevándorlásnak köszönhetik. De maguk is hangsúlyozták a nem kívánatos következményeket, a levegő és a viz fokozódó szennyeződését, a vízellátás gondjainak növekedését, a közlekedés fenyegető csődjét, a lakáshiányt, egyes városnegyedek nyomortanyává alakulását. Az egyenleget ismertetőjük (Angyal Viktória: A jövő "települései"

. Népszabadság, 1973. IX. 27.) szerint a kelleténél borúlátóbban vonták meg, mert mellőzték a szociológiai nézőpontot. A nagyvárost a települési tipuson tul sajátos társadalmi jelenségnek is tekinthették volna, ahol koncentrálódnak a társadalmilag megtermelt értékek, javak, ismeretek, információk, ahol fejlett az életmód, ahol kialakult a kultúra központja. Viszont tény, hogy a településföldrajzkutatók is a nagyvárosban látják a jövő települési formáját, a nagy problémák rendkivül magas technikai szinten megoldhatása esetén. Egyébként is, ha már elhatárolódtak a fantasztikus tervektől, a tengerre vagy a térbe épült városoktól, a felelősségre és feladatokra serkentő borúlátás még mindig jobb, mint az emberi kapcsolatok remélt megoldásában kimerülő optimizmus. Közösen jártak el az egyes áttekintett vagy odasorolható nagyvárosok monográfusaival, akik szintén csak egy-egy szükséges tevékenység megragadására szorítkoztak a várospolitika, a városfejlesztés, várostervezés nagy összefüggéseiből. Ezek rövid időben sorozatos megjelenése mutatja, milyen élő és mindenfelé jelentkező problémáról van szó. Hadd említsük fel ezért Donald Leslie Foley: Governing the London region: reorganization and planning in the I960' s

. (Berkeley-London, 1972); André-Hubert Mesnard (Textes choisis et près, par...): La planification urbaine

. (Paris, 1972); José Maria de Porcioles: Barcelona ano 2000. Estudio de Ordenación Urbana. (Barcelona); Robert E. Gamer: The politics of urban development in Singapore (Ithaca-London, 1972.). Szovjet kutatók is kiterjesztették figyelmüket ezeknek a jelenségeknek összefüggéseire (

A.Sz. Achijezer - L. B. Kogan - O.N. Janickij: Urbanizacija, obscsesztvo i naucsnotechnicseszkaja revoljucija. Voproszi Filoszofii, 1969. 2. füzet). Abból a statisztikai tényből indultak ki, hogy 1800 és 1950 között a világ népessége 2. 6-szorosára nőtt, a városok lakossága azonban a 25-szörösére. 1800 körül a világ népességének 1, 7 %-a élt 100 000 lakosúnál nagyobb városokban, 1960-ban viszont a teljes népességnek már 19,6 %-a élt ilyen városokban. Ez a folyamat pedig nem zárult le. Alig van a világban olyan társadalmi probléma, amit az urbanizálódástól elvonatkoztatva meg lehetne érteni. A szocialista társadalomban egyre ujabb társadalmi rétegekre és területekre terjed ki az urbanizáció folyamata, igy - vallják helyesen az emiitett szovjet tudósok - a szocialista országokban igen fontos kutatási terület lett. Utaltak arra, hogy a nyugati szociológia a "város" komplexum mérnöki-technikai oldalát, a szocialista a társadalmi jelenségeket állitja vizsgálódása központjába. Ezek szerint a nagy információs központok jelentősége nő az urbanizálódással. Az úthálózat, a közlekedés, a hírszolgálat, a tömegkommunikációs eszközök, a népesség nagyobb mobilitása azonban a nagyváros és más települési helyek elkülönültségét is csökkenti! Az urbanizálódás az egyént egyre jobban összeköti a teljes társadalommal, az életmód különbségei és a kulturális fejlettség eltérő szintje mindjobban eltűnik. Az urbanizálódás és a tudományos-technikai forradalom összefüggéseinek elemzése után Achijezer és kutatótársai is felvetik a kérdést, vájjon átok vagy áldás-e az urbanizálódás? Egyik mellett szólnak a költségtöbbletek, a természettől való elszigetelődés, a lakás-, tervezési, közle22