Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973) - NÉMETH Lajos

Megítélésünk, erősíteni és szélesíteni kell azon tendenciát, hogy a munkásság növekvő társadalmi megbecsülésében a műveltségük és önművelődésük fontos értékmérő legyen. Ennek eléréséért szemléleti hibákkal is meg kell küzdenünk, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk: az általános és szakmai műveltség merev szétválasztása, a szakmai műveltség túlbecsülése, az általános ismeretek bővítésekor az önművelődés lebecsülése, a politika és a kultúra kettéválasztása stb. E nézetek elleni harc során kell megértetnünk, hogy a művelődéshez tartozik, a műveltséget emeli mindaz, ami a környezetet emberiesiti, a tudást gyarapítja, a jártasságot szilárdítja, ami képessé tesz a jobb gyakorlati és szellemi alkalmazkodásra az újuló környezetben. Jó alap számunkra a budapestiek műveltségének fejlődése. Egyre szélesebb körben emelik fel szavukat a szocialista kultúrától, erkölcstől és Ízléstől idegen jelenségekkel szemben. Növekszik azoknak a száma, akik a kulturális értékekből mind többet és mélyebben kivannak megérteni. Ugy vélem ez nem más,mint a bennünket meghatározó uj körülmények felismerése, uj lehetőségeink megvalósítása. Marx szellemében a műveltséget és a művelődést ugy kell látnunk, mint a közösség és az egyén, mint az emberiség mind teljesebb szabadságának egyik útját, módját: talán legemberibb és legtisztultabb eszközét. A budapesti közművelődés dinamikus fejlesztése éppen ezért fontos társadalmi, poltikai és kulturális kötelezettség. A tömegpolitikai munkában, minden szervezetnek fokozottabban kell építenie a közművelődésre, elősegítve, hogy sajátos eszközeivel, változatos formáival hatékonyan járuljon hozzá a lakosság szocialista magatartásának, világnézetének, erkölcsének, ízlésvilágának fejlődéséhez. A fiatal Marx utal arra, hogy "az ember a szépség törvényei szerint is alakit". A szépség a munkával kapcsolódik össze, az ember egyrészt szükségletei szerint termel, másrészt a szépség törvényei szerint - társadalmi szempontból természetesen az első az alapvető. A közösségi társadalom és a korszerű szocialista termelés alapjai állnak, a fejlődésének lehetőségei bizonyítottak. A községi élet működését, a csoportok, a rétegek, az egyének viszonyát, a magánélet ezer szálát kell megújítani, tökélesiteni,zavartalanná tenni. A legfontosabb "termelőerőt" az emberi tudást, előrelátást, önállóságot, kezdeményezőképességet kell olyan helyzetbe emelni, hogy biztoskezü irányitója, igazi gazdája és élvezője legyen épülő szocialista társadalmunknak. NÉMETH LAJOS: Egy város és a képzőművészet kapcsolatáról nehéz röviden beszélni, hiszen bonyolult összefüggésláncolatról van szó, hacsak nem fonódik ugy össze egy képzőművészeti iskolának a léte egy városéval, mint történt az itáliai quattrocentoban, ahol joggal lehet a festészeti iskolákat városok szerint megkülönböztetni. A modern korban azonban ilyen egységre, egy város és a képzőművészete közötti exisztenciális kapcsolatra már sokkal kevesebb példát lehet találni. Még kis városok esetében inkább, hiszen magyar viszonylatban akár Szentendre, akár Hódmezővásárhely neve egyúttal művészeti stilusigazodást is jelöl. A felejthetetlen Genthon István azonban hiába próbálta a posztnagybányai stílust képviselő, úgynevezett Gresham-kör müvészetét"Budapesti iskolának"nevezni -javaslata nem gyökeredzett, meg, mert Budapest képzőművészeti élete már olyannyira differenciált volt, hogy nem lehetett egy stilusigazodáshoz kötni. Nincs ez máskép korunkban sem. A képzőművészet területén budapesti iskoláról nem beszéhetünk. De hiba lenne egy város képzőművészeti kultúráját csupán egynéhány festészeti iskolára vagy megvalósult műre korlátozni. Hiszen ne feledjük el, bármennyire ellene is mond a köznapi esztétikai szóhasználatnak, az építészet és az urbanisztika is a képzőművészeti kultúra összetevői, sőt, mindenekelőtt ezek szabják meg a képzőművészeti kultúra milyenségét. Másrészt minden nagyváros megteremti azokat a monumentális középületeit, amelyek az adott társadalom szimbólumainak a vizuális-plasztikai megfogalmazói, a kor képzőművészeti igazodásának a szervezői, a város egy-egy történelmi korszakára jellemző stilus modelljei. 223