Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

1960-ban a televizió fokozatos elterjedésével megkezdődött a nézők számának csökkenése. 1960 és 1972 között a filmszínházak nézőszáma a községekben 55, 2 %-kal, a Budapesten 43,8 %-kal, a vidéki városokban 36, 7 %-kal csökkent. A fővárosban 1960-ban átlagosan minden lakosra 22 mozilátogatás esett, 1972-ben 11, 5. Uj jelenség, s a kulturális-szórakozási szokások és igények változását jelzi, hogy a mozibajárók elégedetlenek a filmszínházak műszaki-kényelmi viszonyaival. Az egyik felmérés szerint Budapesten a nézők 65 %-ának az a véleménye, hogy korszerűsíteni kellene a mozikat. A közönség 77 %-a elegendőnek tartja a fővárosi mozik számát, de kerületenként lényeges eltérések vannak: elsősorban egyes peremkerületek, főleg az uj lakótelepek lakossága kifogásolja, hogy nincs a közelben filmszínház. A rádió- és televíziókészülékek elterjedtségét a 100 háztartásra jutó készülékek számával jellemezhetjük. Ez a rádiókészülékekre vonatkozóan: Budapesten 85, a vidéki városokban 79 és a falvakban 69 db; televíziókészülékek: Budapesten 68, vidéki városokban 69, falvakban 54 db (1972. december 31-i adatok). Figyelemre méltó, hogy a televizió elterjedése a vidéki városokban megegyezik a fővárossal. Ebben is tükröződik, hogy a vidéki városi települések kulturális és tájékoztatási intézményrendszere a fővároséhoz mérve szegényebb, s ezért a lakosság szórakozási, politikai tájékozódási és művelődési igényeinek kielégítésében megnövekszik a központi tömegkommunikációs eszközök szerepe. A olvasási kultúra fejlődése a kulturális változások egyik legérzékenyebb mutatója. Nemzetközi összehasonlító adatok jelzik, hogy e tekintetben Magyarország világviszonylatban előkelő színvonalra emelkedett, pedig az induló szint nem volt túlságosan magas. Az olvasási kultúra fejlődésében rendkívül nagy jelentősége volt az iskolarendszer, a közművelődési könyvtárak és a könyvkiadás fejlődésének. A könyvkiadási, könyvforgalmazási és könyvtári olvasási statisztikák a kulturális szint és a művelődési szokások fontos mutatói, ezek az adatok azonban szükségszerűen csak az átlagot mutatják. Az utóbbi tiz évben megindult kutatások, vizsgálatok már mélyebb elemzésre törekedtek. Az emberek olvasási szokásai, a könyvekhez való viszonya alapvetően jelzi és meghatározza kulturális érdeklődési szintjüket. Ezért érthető.hogy a hazánkban eddig elvégzett művelődésezociológiai vizsgálatok jelentős része ezt a kérdést kutatta. Az utóbbi években végzett különböző olvasásszociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a nagyarányú mennyiségi fejlődés ellenére azizlés lényegesen konzervatívabbnak bizonyult. A kulturális fejlődés eddig elért eredménye, hogy a társadalom nagyobbik fele olvasóvá vált, de még elég nagy a nem olvasók, a keveset olvasók, a rosszul olvasók száma is. Közművelődésünknek az eddig elért eredményekre támaszkodva ujabb lendületet kellene vennie mennyiségi értelemben is, de különösen minőségi értelemben: a szelektiv képességek kifejlesztésére, az esztétikai érzékenység fokozására kellene törekednie. Ebben a kultúra terjesztés különböző eszközei mellett alapvető feladat hárul az iskolai irodalom- és művészetoktatásra, a lexikális ismeretek szükséges szintre szoritása mellett a korszerűbb, elmélyültebb, aktivizálóbb, hatékonyabb esztétikai nevelésre. Hasonlóképpen fontossá válik azonban a közművelődési könyvtári hálózat továbbfejlesztése is. E téren a múlthoz viszonyítva hatalmas fejlődés ellenére a jövő, de már a jelen szükségleteihez képest is elmaradás tapasztalható. Sajátos módon éppen a fővárosban. Igaz, hogy Budapesten vannak az ország legnagyobb tudományos könyvtárai, ezek azonban elsősorban a kutatók és a főiskolai tanulmányokat folytatók műhelyei. A budapestiek kisebb arányban olvasnak könyvtári könyvet, mint vidéken. Ez részben pozitiv, mert nagyobb házikönyvtárra utal, de ne felejtsük, hogy a budapesti lakosság egyharmadának nincsen könyve, vagy legfeljebb egy-két példány árválkodik a lakásokban. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi, és Módszertani Központja által feltárt helyzet szerint*^ a könyvtárak gyűjteményei és szolgáltatásainak jelentős eredményei, valamint az intézményi fejlesztés között egyre nagyobb ellentmondás feszül: helyenként az állomány kihasználásához a szükséges ülőhelyet sem tudják biztosítani.. Az alapvető működési feltételek korlátozottsága a tudományos és szakkönyvtárakat, valamint a közművelődési könyvtárakat egyaránt sújtja. A közművelődési könyvtárak esetében például öszszefüggés mutatható ki a lakosság olvasási százalékaránya és az 1 000 lakosra jutó alapte17 A tanácsi közművelődési könyvtárak építésének távlati terve (1976-1990). Vitaanyag. (Összeáll. Sallai István. ) Kiad. az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ. Bp. 1973. 219