Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig

A második periódust, az 1950-1960-ast, alapvetően a gazdasági tényezők határozzák meg. A periodizáció egyértelműen "városközpontú", tengelyében egy tudatos várospolitika kialakítására irányuló törekvés áll. Az 1950-1960-as évtized jelentős kisérleti periódus a magyarországi szocialista, fővárosi és budapesti modell megalkotására. E hármas funkció sajátosságai kell, hogy meghatározzák a tervek tartalmát és léptékét. Az első, de részben a második ötéves terv is - szándékai ellenére - több vonatkozásban főváros-ellenes terv volt. Katonai célkitűzéseiben azért, mert a háborús feszültség közepette a városfejlesztés és az urbanizációval kapcsolatos problémák teljesen háttérbe szorultak, minden gazdasági lépést közvetlenül a katonai célkitűzéseknek rendeltek alá. Iparfejlesztés vonalán pedig azért, mert - ugyancsak a szándékok ellenére - a vidéki ipari központok létesitése is az akkori adott helyzetben gyakorlatilag a főváros indokolt támogatása és koncentrikus helyzetének felmérése, továbbfejlesztése ellen irányult. Az iparközpontu tervezés és gazdálkodás azonban - mint ismert végsősoron mégis a főváros koncentrikus helyzetét erősitette meg. Ezt a tendenciát fokozták az 1957 utáni, az erőforrások ésszerű kiaknázását célzó gazdasági intézkedések is. Ez a folyamat közigazgatásilag, igazgatásilag és politikai szempontból tudatos cselekvések egész láncolatát vonta maga után. Gátlóan hatott, hogy a főváros jogállása nem tükrözte ezt, az ötéves tervek folyamán valóságosan végbement folyamatot. Állitásunkat példázza, hogy már maga a tanácstörvény és a tanácsoknak a működése Budapestet tulajdonképpen 20. - vagy akár első - megyének, de megyének tekintette és ez a szemlélet megnyilvánult a tanács működésében is. Budapestnek a jogállása ugyanis egy megye jogállásával volt azonos; csak mennyiségi különbség mutatkozott a feladatoknak a volumenjében, de nem minőségi. Ez is arra vall, hogy a fővárosi funkció teljesitése, a fővárosi funkció értelmezése, a fővárosnak a kormányhoz való viszonya ebben az időszakban még csak vitakérdés sem volt. Az 1950-1960-as .évek várospolitikájának megítélésében döntő szerepet kapott a termeléscentrikus modell, a termelés-centrikus tervezés és következményeinek felismerése. S az 50-es évek elejének felfogása több vonatkozásban a termelés-centrikusságot ha nem is ex pressis verbis, de azonosította a szocializmussal, a termelést azonositotta a jólét emelésével. (Ilyeténképpen pl. ha a reálbérek emelését, vagy a reálbérekről való elgondolásokat azonositjuk az életmóddal, akkor nyilvánvalóan a város, mint külön közösség, problémája, valamint a városon belül az életmódnak a formálása és tervezése, mint várospolitikai funkció háttérbe szorult.) Annak a felismerése, hogy az általános fejlődés keretében az igazgatás problémáján belül, s a termelési struktúra tervezésén belül egy szocialista rendszerben avárost külön, önálló egységként kell tekinteni, 1960-tól, pontosabban 1959 végétől bontakozott ki. E felmérés feltételeit- társadalom- és gazdaságpolitikai téren - a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1957 után kibontakozott irányvonala teremtette meg. A főváros megítélésében a sajátosságok vizsgálatára, megfogalmazására és az érvényesítés feltételeinek biztosítására lényegében az 1960-as évek végén, az MSZMP Politikai Bizottsága kezdeményezésére került sor. Ez a megújulás egybeesett a fokozott korszerűsítés igényének előtérbe kerülésével, - ami az utóbbi évtized várospolitikájában jellemző. Melyek az MSZMP politikai vonalának várostörténeti, várospolitikai tanulmányokat meghatározó elemei? Mindenekelőtt: a sajátosságoknak a kihangsúlyozása és megértése nemcsak nemzeti, és nemzetközi vonatkozásban, de országon belül is. Ilyen szempontból a várospolitika lehetőségeire hivta fel a figyelmet az MSZMP nagyon is világos és egyértelmű, fő kérdéseket centralizáltan kezelő és emellett a decentralizálást határozottan és komolyan támogató politikája. Ez, ha nem is teljesen egyértelműen, de végső fokon lépésrőllépésre Budapestnek a tervezését, budapesti várospolitika kialakítását és e várospolitika kormányszintű elfogadását eredményezte. A gazdasági rendszer irányításának uj mechanizmusa pedig a főváros önállósulásának a tendenciáit gazdasági vonatkozásban is megerősitette. Anélkül, hogy részletes fejtegetésekbe bocsátkoznék, jelzem, hogy a gazdasági irányitó rendszer uj mechanizmusának a bevezetése hat a tanácstörvény realizálására, továbbfejlesztésére, számos kiegészitő rendeletet tesz szükségessé. És a kölcsönhatás is érvényesül: a tanácsok működésének továbbfejlesztése befolyásolhatja a várospolitika lehetőségeit. 188