Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

egyensúlyi helyzete bizonyos szempontból és bizonyos mértékig labilissá vált. Annak ellenére, hogy a harmadik ötéves terv alapvető mutatói teljesültek, az ezek mögött meghúzódó gazdasági folyamatok további feszültségek kiéleződését rejtik magukban. Ennek egyik megnyilvánulása a beruházási piacon kialakult nagymértékű feszültség, az igény és kapacitás közötti összhang hiánya. 2. A beruházási politika uj vonásai a budapesti gazdaság fejlődésében 1966-70 között a budapesti ágazatokba 87,2 md Ft beruházást invesztáltak az országos beruházások 26,9 %-át. Ez az arány az elmúlt 15 évben a budapesti beruházások részarányának fokozatos csökkenését mutatja. A budapesti beruházások megoszlása az egyes ágazatok között a következő: Ipar 30, 7 % Építőipar 4,0 % Mezőgazdaság 1,5% Közlekedés 29,0 % Lakás-kommunális 29, 5 % Kereskedelem 5, 3 % 100,0 % A Budapestre forditott beruházások szerkezetében megfigyelhető az ipari beruházások részarányának csökkenése. 1950-55 közötti periódushoz viszonyitva a budapesti ipari beruházások részaránya 8, 5 ponttal csökkent a harmadik ötéves terv időszakára. Ugyanakkor jelentős mértékben, közel 5 ponttal emelkedett a lakás és kommunális ágazat beruházásainak részaránya, ugyanebben az időszakban. A korábbiakban leirtak bizonyitására szolgál, hogy a budapesti ipari beruházások részaránya az országos ipari beruházásokból 20 %-ra csökkent, ami azt jelenti, hogy 1968-ban és 1969-ben még a 20 %-ot sem érte el Budapest részesedése az ipari beruházásokból. Budapest részesedése a többi népgazdasági ágban is jelentős mértékben mérséklődött az országos beruházásokból a harmadik ötéves terv időszakában. Ez mindenképpen az eszközök jelentős mértékű területi átcsoportositására mutat és egyértelműen a vidéki fejlesztés meggyorsítását érzékelteti. 1965-1970 között a budapesti ipar termelése mindössze 18, 8 %-kal emelkedett. A termelés növekedése ütemének ilyen jelentős mértékű viss zaesése jórészt visszavezethető azokra a korábban leirt egyensúlyzavarokra, amelyek a budapesti gazdaság fejlődését jellemezték. A relative szűkülő beruházás és a munkaerőtartalékok kimerülése az ipar termelésének növelésében mind az intenzív, mind az extenziv fejlesztés tényezőinek visszaesését mutatják. A budapesti ipar termelékenysége a harmadik ötéves terv időszakában mindössze 2 3,5 %-kal emelkedett. Ha a budapesti és vidéki ipar fejlődését összehasonlítjuk, megállapítható, hogy a vidéki ipar növekedési üteme jelentős mértékben meghaladta a budapestiét. 1963-67 között Budapesten a termelés évi növekedési üteme 4,6 % volt, a vidéki hasonló mutatója 9, 1 %. A termelékenység emelkedése ebben a periódusban évente 4, 5 % volt Budapesten, vidéken 5,4 %. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma Budapesten 0, 1 %-kal, vidéken 3, 5 %-kal, az állóeszközök bruttó értéke Budapesten 5,8 %-kal, vidéken 7,5 %-kal, a felhasznált villamosenergia pedig Budapesten 4,9 %-kal, vidéken 4,8 %-kal emelkedett évente. 1967-1969 között mind Budapesten, mind vidéken az ipar fejlődésének üteme jelentős mértékben visszaesett. Ebben az időszakban a budapesti ipar termelése évente 1,5 %-kal, vidéken 5,6 %-kal emelkedett. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés Budapesten 1, 8 %-kal nőtt, vidéken 1,9 %-kal csökkent évente. A foglalkoztatottak száma évenként Budapesten 0,3 %-kal csökkent, vidéken 7, 6 %kai nőtt. Ebben az időszakban tehát jelentősen eltért a budapesti és a vidéki ipar fejlődésének jellege, mert amig Budapesten az ipar termelésének növekedését teljes egészében a termelékenység fedezte, vidéken az ipari termelés kizárólag a foglalkoztatottak számának növeléséből származik. Tehát az ipari fejlődésben az intenzív jelleget a magyar gazdaságon belül Budapest képviseli, mig a vidéki iparfejlesztést kifejezetten az extenzivitás jellemzi. Ez egyenes következménye az előbbiekben leirt fejlődési tényezők és az ellentmondásos 169