Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

A budapesti ipar fejlődésének intenzív jellegét mutatja, hogy 1960 és 1965 között a termelés növekedését 78 %-ban a termelékenység növekedéséből fedezte, ugyanakkor vidéken csak 48 %-kal járul a termelés növekedéséhez a termelékenység emelkedése. Ez volt a budapesti ipar felszabadulás utáni történetében az első olyan tervidőszak, amikor a termelékenység emelkedése fedezte a termelés növekedés nagyobb hányadát és néhány iparcsoportban már megindult a foglalkoztatottak számának csökkenése is. Összefoglalóan megállapítható, hogy a budapesti ipar fejlődése egyre inkább intenzív jelleget öltött és az élőmunka, mint a termelés bővítés eszköze, már jelentős mértékben veszített korábbi jelentőségéből. A legdinamikusabb iparágak továbbra is a híradástechnikai és a műszeripari ágak voltak, mig a budapesti ipar gerincét képező többi gépipari ág fejlődése az ipar átlaga körül alakult. Kiugróan magas fejlődést a vegyipar termelése mutat,ez szorosan összefügg a nagyarányú vegyipari beruházásokkal és ezen belül a gyógyszeripari rekonstrukció végrehajtásával. A vegyipar fejlődésének intenziv jellegét mutatja, hogy termelését a foglalkoztatottak számának mindössze nem egészen 20 %-os emelkedése mellett kétszerezte meg. 3. A népesség növekedése és az infrastruktúra fejlődése a második ötéves terv éveiben 1960 és 196 5 között több tényező eredményeként a főváros lakosságszáma ismét ugrásszerűen emelkedett. Ennek két alapvető oka volt: egyrészt a gyorsuló gazdasági növekedés támasztotta munkahely szaporulat, másrészt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének második hulláma következtében átmenetileg vidéken igen magas szintű munkaerökinálat alakult ki. E két jelenség teljesen érthetővé teszi a vándorlási nyereség növekedését (1960-ban 42 ezer fő). Azonban egy-két év múlva a budapesti iparfejlesztési korlátozások eredményeként, továbbá a termelőszövetkezetek megerősödése következtében a fővárosba történő bevándorlás fokozatosan mérséklődött, és 1965-ben a főváros vándorlási nyeresége már nem érte el a 20 ezer főt. E folyamatban egyértelműen érzékelhető, hogy a hazai urbanizációs tendenciákban a felszabadulás után a mindenkori agrárpolitika meghatározó jelleggel birt. A 60-as évek elején a népesedési tendenciák vizsgálata hivta fel a figyelmet arra, hogy Budapest közvetlen környékén a népesség gyarapodás üteme rendkívüli mértékben felgyorsult, és ez az övezet az ország leggyorsabban szaporodó területévé vált. A különböző regionális vizsgálatok Budapest környékén mintegy 44 település társadalmi-gazdasági struktúrájában olyan jellegű változásokra hivták fel a figyelmet, amelyek sok vonatkozásban különböznek ugyan a korábbi elővárosi fejlődéstől, de alapvető tendenciáját tekintve megegyezik azzal. Egyre inkább kialakult Budapest körül a környéki jellegű településeknek egy olyan övezete, amely a fővárossal mind gazdasági, mind társadalmi-szociális vonatkozásban igen intenziv kapcsolatba került. Ezen a területen jelentős mértékben felgyorsult a nem mezőgazdasági jellegű munkahelyek szaporulata, részben "központi" döntések eredményeként, részben spontán folyamatok következtében. A környéki övezet népességszámának emelkedése döntő mértékben bevándorlásból eredt, és ebben jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy a vidékről fővárosba történő letelepedést adminisztratív intézkedésekkel is korlátozták. Ezen kivül a fővároson belül a lakásépítés üteme egyre inkább elmaradt az igények növekedése mögött és a fővárosba való letelepedés objektíve is rendkívül nehézzé vált. Ebben az övezetben a lakásépítési feltételek lényegesen enyhébbek, a telekárak alacsonyabbak, és az építkezési előírások kevésbé szigorúak voltak, mint Budapesten. Mindezeken túlmenően ebben a településgyürüben a letelepülő lakosság bizonyos fokig megőrizhette korábbi alapvetően falusias életmódját, ugyanakkor élvezhette a nagyváros adta előnyöket. A budapesti iparfejlesztési tilalom következtében számos kisebb-nagyobb termelő létesítmény ebben az övezetben valósult meg, annak ellenére, hogy a korlátozó intézkedések erre a területre is kiterjedtek. Az iparfejlesztési korlátozás ellen hatott az a tény, hogy a települések tanácsai mindezek ellenére örömmel fogadták és támogatták az ipartelepítést, mert ettől a községek kommunális-szociális ellátottságának gyorsabb ütemű fejlődését remélték. Ilyen körülmények között a termelőerők területi koncentrációi folyamatában egy uj elem jelentkezett, amely megegyezett a nemzetközi fejlődési tendenciákkal. A nagyváros környékén, jelen esetben Budapest körül is megfigyelhető tehát a népesség és a termelő tevékenység koncentrációja, mind szerkezetét, társadalmi-gazdasági kapcsolatait tekintve homogén koncentráció. 166