Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)
Az ipari fejlődés extenziv jellegére mutat, hogy 1949. és 1955 között Budapesten a szocialista iparban foglalkoztatottak száma 63 %-kal, 297. 000-ről 484. 000-re nőtt. (Ezen belül a nehéziparban foglalkoztatottak száma 64,5 %-kal, a könnyűiparban 67,8 %-kal, az élelmiszeriparban 33 %-kal emelkedett.) Az iparfejlesztési politika eredményeként vidéken elsősorban az alapanyaggyártó ágak fejlődtek, mig a feldolgozó ágak koncentrációs foka Budapesten tovább emelkedett. Ez szorosan összefügg a budapesti ipar szerkezeti adottságaival és az egyes iparágak közötti kooperációs kapcsolatok szorosságával. Már ebben a meglehetősen ingadozó beruházási politikában is érvényre jutott a vezető budapesti iparágak növekedési pólus jellege, amely a feldolgozóipar viszonylag gyorsütemű fejlődését eredményezte. Másrészt a vidéki iparositás jelentős mértékben a termelőeszközöket gyártó budapesti ipar termékeinek felhasználásával történt. Mint a beruházási struktúra áttekintése is mutatja, ebben az időszakban beruházási politikánkat alapvetően a termeléscentrikus s ág jellemezte. Ennek következtében a nem termelő ágazatok fejlődése elmaradt az ipar növekedése mögött. A lakásállomány szaporulata igen alacsony mértékű volt, átlagosan évi 2-3000 között ingadozott. Az első ötéves terv idején mindössze 18.000 lakás épült Budapesten. A hálózati infrastruktúra fejlesztését nagymértékben elhanyagolták és a különböző kismértékű fejlesztések is elsősorban az ipari fejlődés igényeit szolgálták. Az egészségügyi és oktatási intézmények a háború előttihez képest lényegesen gyorsabb ütemben szaporodtak, azonban a megváltozott társadalompolitikai követelményektől jelentős mértékben elmaradtak. 1955-re a főváros infrastrukturális ellátottságában a lakosság életkörülményeiben rendkivül komoly feszültségek keletkeztek. II. A főváros gazdaságának fejlődési tendenciái 19 55-1960 között 1. Az ellenforradalom előtti időszak kiéleződő társadalmi-gazdasági problémái és a budapesti gazdaság. Az 1955-ös év legfontosabb gazdaságpolitikai eseménye a központi vezetőség márciusi határozata volt, amely megállapította, hogy az 1953. évi júniusi határozat végrehajtása során revizionista törekvések jelentkeztek. Az 1955. évi határozat elitélte az iparositás ütemének csökkentésére irányuló törekvéseket, azonban nem mutatott rá hasonló élességgel a téves nézetekre, a realitást nélkülöző tervszámokra. Általánosságban a szocialista iparositás meghiusitására irányuló törekvésekben kereste a nehézségek forrását, továbbra is kitartva a szocialista iparositás dogmatikus értelmezése mellett. Ez a merev álláspont is hozzájárult a társadalmi-gazdasági problémák kiéleződéséhez, a már korábban kialakult feszültségek fokozódásához. Nem kerültek mélyreható elemzésre az ipar gazdaságos szerkezeti (ágazati és területi) fejlesztésének lehetőségei. Ebben a légkörben, a mindenáron iparositásra való törekvés körülményei között, a fővárosi ipari koncentráció gyakorlatilag nem csökkent, hiszen a fővárosi ipar fejlesztésének bármilyen formában történő korlátozása az iparosítással szembeni állásfoglalásnak minősülhetett volna. Következésképpen a főváros súlya, szerepe az ország társadalmi-gazdasági életében észrevehetően nem csökkent, a területi aránytalanságok nem mérséklődtek. Az 1956. évi ellenforradalom és az 1957. évi helyreállítás körülményei sem teremtettek kedvező lehetőségeket a fővárosi ipar nagyobb arányú decentralizálására. Az 1957-re jóváhagyott beruházási tervet az ellenforradalmi károk miatt az eredeti 14,2 md-ról 8,2 md-ra kellett leszállítani, tehát egy sor beruházásnál ismét a leállítás, vagy a lassítás eszközéhez kellett folyamodni. Ilyen gazdasági helyzetben nem is lehetett reális célkitűzés a fővárosi ipar decentralizációjának anyagi feltételeit biztosítani. 2. A konszolidáció időszaka 19 58-60-ban a második hároméves terv időszakában a gazdasági alapkoncepció beruházási politikája abban foglalható össze, hogy a beruházások tervezésekor érvényesíteni kellett a szüks egesség és a gazdaságosság előzetes elbírálásának elvét. 161