Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

teljesen érthető, hogy ma az idősebb és a fiatalabb korosztályok képzettsége között nagyok a különbségek. (Összehasonlitásul: az 1970. évi népszámlálás szerint a 18-19 éveseknek 46, 6 %-a középiskolát végzett, a 60 éven felüliekből pedig csak 12, 3 %.) Következésképpen a népesség iskolai végzettségének átlagos színvonala lényegesen emelkedik azáltal is, hogy az 1945 után tanult fiatalabb korcsoportok számaránya a lakosság egészén belül fokozatosan növekszik. IV. A fővárosi népesedési viszonyok jövőbeli változását jelző tendenciák A fővárosba irányuló bevándorlás csökkenő tendenciájával a jövőben is számolni kell. Hosszabb ideig azonban még gyarapitó tényezőként fog szerepelni Budapest népességszámának alakulásában. A bevándorlásokat ösztönzi még - a Budapest és vidék (elsősorban más városok) gazdasági fejlettsége közötti kiegyenlitődési folyamat előrehaladása ellenére az életmódban fennálló különbség, továbbá az eltérő gazdasági szerkezet is. A bevándorlások mérséklődése olyan irányban befolyásolja a népesség korösszetételét, hogy a produktiv korúak aránya csökken, az öregkoruak aránya emelkedik. Ezt a tendenciát erősiti az átlagos életkor további meghosszabbodása és az alacsony születési arányszám, amennyiben a népesség reprodukciójában lényeges javulás nem következik be. A munkaképes korúak arányának csökkenése - az előbb vázolt okok miatt - egyre jobban előtérbe helyezi a munkaerőforrás racionálisabb felhasználását. Nevezetesen a gazdaság (elsősorban az ipar) intenzív fejlesztéséről van szó. Olyan műszaki fejlesztésről, munkaés üzemszervezésről, amely elősegíti a munkaerő belső átcsoportosítását, előnybe helyezve az erőteljesen fejlődő és infrastrukturális ágazatok munkaerőigényeinek kielégítését. Megjegyzem, hogy ilyen irányú átáramlás már jelenleg is észlelhető. A Budapesten települt ipar foglalkoztatottjainak száma az 1968. évi 627 ezerről 1972-ig 549 ezerre csökkent, a termelés volumenének növelése mellett. Ugyanakkor több munkavállaló dolgozik a korábbinál a közlekedési üzemeknél, a kommunális szolgáltatás területén. A szükséges mértékű bevándorlást (olyan munkaterületekre, ahol a főváros belső utánpótlással korlátozottan, vagy egyáltalán nem rendelkezik) hatékonyan segítheti a budapesti letelepedési feltételek javulása. Lényeges változásra ezen a területen azonban rövid távon - még a lakásépítkezések ütemének gyorsulása ellenére - sem lehet számítani. A lakásépítkezések fokozódásával párhuzamosan ugyanis a lakásigények mennyiségileg és minőségileg is növekednek. A budapesti népességtömörülés fokozódásának határt szabnak a városfejlesztés objektív lehetőségei is, a kommunális szolgáltatások (elsősorban a közlekedés és a közmüvek) elérhető teljesítményértékei a főváros jelenlegi területén, a településszerkezet meglévő adottságai mellett. Mindezt figyelembe véve várható, hogy a vidékről történő felvándorlás egyre inkább Budapest környékére irányul, az agglomeráció külső övezetébe, ahonnan naponta budapesti munkahelyre járnak dolgozni. Ezeknek az un. ingázóknak a száma már jelenleg is megközelíti a 200 ezer főt. Végeredményben az agglomeráció bővülésének folyamata halad előre és erősödnek a kapcsolatok Budapest és környéke között gazdasági és ellátási téren egyaránt. Az agglomeráció összehangolt fejlesztése állandóan napirenden lévő feladat, amelyet kormányrendelet is szabályoz. A távlati és középtávú fejlesztési tervek összeállításánál az agglomerációt állandóan fejlődő, változó gazdaságnak és település-komplexumnak kell tekinteni. Ebből kiindulva a fejlesztési koncepciókat időközönként szükséges felülvizsgálni, és a változó körülményekhez igazitani. A népesség "elöregedésével" kapcsolatban fokozottan szem előtt kell tartani az idősebbek sajátos helyzetét az ellátás minden területén, gondolva a nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatási igényekre, ezek lehetőségeinek megteremtésére is, az egyén és a társadalom érdekeinek összekapcsolásával. 148