Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - DÁNYI Dezső: Budapest a nemzetközi összehasonlítások tükrében(1873-1945)

szak alatt igen sok és nagy lélekszámú települést kebeleztek be, ilyen módon nemegyszer ugrásszerűen növelték meg lakosságszámukat. Ha Budapest területe ugy növekedett volna, hogy a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első évtizedében bekebelezi a Pesthez, - nem Budapesthez, hanem Pesthez - csatlakozó településeket és városokat, akkor a népesség szaporulata a millenium tájékán 25 százalékkal, az első világháború előtt pedig a kétszeresével növekedett volna meg. Az a településgyürü, amely körülvette fővárosunkat,hasonló a más eruópai nagyvárosok körül kialakult települések hálózatához. 1930-ban már több mint 400 000 embert számlál ez a gyürü Budapest körül, 1941ben pedig egy fél Budapest népességét tette ki. Dinamikus fejlődése sokszor túltett a főváros növekedésén, nemegyszer bizonyitva azt, hogy valamely odatelepitett ipar vagy iparág felfutása egy évtized alatt képes megduplázni vagy megháromszorozni a település, kisváros népességszámát. Amint az előzőekben röviden utaltam rá, Budapest népességszáma érzékenyen reagált a gazdasági változásokra, bár a teljesen egyértelmű lineáris összefüggés a gazdasági felemelkedés és süllyedés, valamint a város népességének nagyobb vagy kisebb mértékű növekedése között nem mutatható ki. Valószinü, hogy a gazdasági ciklusok leszálló ágában Budapest még mindig több munkaalkalmat jelentett, mint a vidék pangó ipara és mezőgazdasága, és a felemelkedés korszakaiban számitásba kell vennünk a várost övező települések népességszámának gyarapodását is. Végül pedig azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a trianoni békekötés után a gazdasági nehézségek ellenére is Budapest igen sok nyugdijasnak, állami, közigazgatási tisztviselőnek vált lakóhelyévé. Végeredményben a magyar gazdaság nagy ciklusai - a nemzeti jövedelem növekedési rátáját véve tekintetbe, - azon belül pedig a válságok és fellendülések kisebb ciklikus hullámzásai együtt mozognak a főváros népességszámával, legalábbis megközelitő mértékben. Mindehhez hozzá kell fűznünk, hogy Budapest fejlődését, amely a XIX. században, tehát 1800-tól 1900-ig, Európában a leggyorsabb volt, nem csak a gazdasági, társadalmi előrehaladás segitette elő, hanem a magyar településrendszer sajátossága, a nagyvárosi települések kialakulásának hiánya, az egyetlen nagyváros modellje. Végül pedig hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a tulajdonképpen három településből egyesitett Budapest fejlődésének csiráját már a XIX. század első fele is magában hordozta. A század utolsó évtizedében ezután a város népességének számát soha sem látott mértékben egy évtized alatt több mint negyedmillióval növelte, és egyszersmind be is fejezte ezt a gyors ütemű népességgyarapodást, amely az elkövetkező évtizedekben olykor már az 1 százalékot sem érte el éves átlagban. Ezt a dinamikus fejlődést látva méltán kérdezhetjük, kikből, milyen rétegekből állott ez a város? Hasonlitott-e társadalmi, foglalkozási összetétele, struktúrája Európa más nagyvárosaihoz? Vagy pedig a magyar társadalom sajátos szerkezete és arculata Budapestre is rányomta bélyegét? Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy Budapest más európai nagyvárosokhoz hasonlóan nem természetes szaporodásból növekedett, volt olyan dekád, olyan évtized, amikor 150-160 ezer embert tett ki a vándorlási különbözet. A másik, amit ki kell emelnünk, hogy Budapest autochton népességének aránya, tehát a helybeli születésűek aránya Európaszerte a legkisebb volt. A népszámlálások ugyanis feljegyezték a születési helyet, és azt igazolták, hogy 1869-ben Pesten csak minden harmadik lakos volt pesti születésű, 1880-ban az egész Budapestre vonatkoztatva 42,7 százalék a budapesti születésűek aránya, és ez az arány 1900-ig, illetve a második világháború után is fokozatosan csökken. Az 1910. évi nemzetközi statisztika szerint az egész Európában csak Helsinkiben, Leningrádban, továbbá Genfben volt alacsonyabb az autochton népesség aránya, mint Budapesten. Azokban a városokban is nagyobb volt a helybeli születésűek aránya, amelyek a világháborút megelőző évtizedekben gyorsabban növekedtek, mint Budapest, ami Budapest esetében csak ugy magyarázható meg, ha nem csak a bevándorlás volt jelentős, hanem a pesti születésűek elvándorlása is. Az urbanisztikai irodalom előszeretettel keresi a vándorlási célpont, a kivándorlási hely népesség nagysága, a két település közötti távolság, a két település kereseti viszonyai, valamint a vándorlás mérete közötti összefüggést, beiktatva olykor a már elvándorlók vagy az odavándorlók agrégat nagyságát is. A legegyszerűbb feltételezések szerint tehát Budapest olyan koncentrikus körök középpontjában fekszik, amelytől távolodva csökken a bevándoroltak aránya. Ez a feltételezés Budapest esetében nem igazolható. Ellenben bizonyítható, hogy a nagy vándormozgalom időpontjáig, tehát az 18 90-es évekig, évek végéig, na-