Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

Kun Béla a helyzetet taglalva a „Lesz még forradalom Magyarországon?" című cikkében megállapította, hogy „Vázsonyi és Szilágyi, a nagytőke és a nagybirtok diktálja a politikai cselekvés módját és formáját a Károlyi programján élősködő Kossuth-pártnak és a szociáldemokratáknak." A Blokk legfeljebb a Sipőcz—Wolff-uralom Ripka—Bárczyval való felváltását jelenti vagy jelentheti.

3

'

1 Kun Béla megjegyzései a Városháza tényleges erőviszonyait mutatták. A későbbi események igazolták, hogy még e megállapítás is túl optimista volt, mert a tényleges uralom a jobboldal kezében maradt, csak a polgári ellenzék és az SZDP is szerepet kapott abban. Ripka—Sipőcz—

Wolff—Vázsonyi—SZDP körré tágult ki. A fővárosi törvényhatósági választások eredményei, az MSZMP politikai bázisának növekedése, pártszervezeteinek megalakulása igényelte a KMP községpolitikájának kialakítását is. Hozzásegítettek ehhez a külföldi pártok tapasztalatai is, főleg a Bécsben és Berlinben élő emigráció tagjai révén, kik közül sokan részesei is voltak ezen testvérpártok kommunalpolitikai tevékenységének. Az Űj Március megjelenése után nem sokkal elkezdett a községpolitikai témákkal foglalkozni. Természetesen az említett okok miatt csak a főváros, illetve a környék ilyen fajta problémáival foglalkozott főként. A 3-ik számban a proletár községi politika legfontosabb kérdéseit tárgyalta. A cikk bevezető része hangoztatja, hogy „az államhatalom meghódítása az elnyomás rablóvára bástyáinak, a község-város-megye meghódítását is jelenti". A községpolitika az államhatalomért való küzdelem egyik területét jelenti. Ezzel szemben a szociáldemokrata községi program egyik népszerű formában közreadott bevezetője (Körlevél a pártszervezeteknek), csak arról beszél, hogy „a társadalom nagy többségét a munkások képezik, és az élet anyagi és szellemi javaiból számukra mégis a legkevesebb jut". Ami természetesen igaz, de a kommunista megfogalmazás többlete, a községpolitika helyének meghatározása a népszerű megfogalmazásban is jól észlelhető.

32 A cikk megállapítása szerint a magyar szociáldemokratáknak elméletileg nincs önálló községi programjuk. Ami van és az agitációban szerepel, az a bécsi községi program és annak eredményeire való hivatkozás — egészen más körülmények között. A kritika helytálló, mert valóban inkább akcióprogram és főleg azért, mert nem rögzíti az SZDP, mit akar elérni a községpolitikai programmal, mely időszakban és milyen körülmények között. A cikkben szereplő követelések a szociáldemokrata programban is foglaltatnak, mint a mind teljesebb önkormányzat, a munkásellenőrzés kiszélesítése, a művelődési monopólium megszüntetése, hathatós szociális és munkásvédelmi tevékenység, olyan gazdasági és adópolitika, mely a községi háztartás terheit a kapitalista rétegekre hárítja át. Ezek azonban a kommunista megfogalmazásban az osztályharc bázisát, szakaszait jelentik, és se nem pótolják, se nem helyettesítik az osztályharcot. Az ilyen községpolitika szemben találja magát szükségszerűen a kapitalista államhatalommal. Már a következő számban értékelte a városházi „új korszakot" a kommunista folyóirat. Megállapította, hogy a kurzus istálló kisepréséről szó sincs és nincs őrségváltás a kurzus és a szövetkezett ellenzék között. A reakció elleni harc átcsapott „a békés, megértő és alkotó munka ajánlgatásába. Statiszta, fejbólintó szerepre váltódott be az a harcos tömegenergia, mely a fehér uralom elleni elkeseredésből fakadt."

33 Az SZDP is a Bethlen—Ripka melletti szavazó31 Új Március 1925. 1—2. sz. 6—7. 1. 32 Uo, Rácz Béla: Proletár községi politikát Magyarországon! 3. sz. 7—11. 1. és Párttört. Int. Arch. 658. f. 5. sz. idézett lapon. 33 Uo. 4. sz. 201—2. 1. 474