Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

holott az állampolgárok a községi életen keresztül jutnak az állami élettel vala­milyen formában érintkezésbe, vagy szenvednek tőle. A tervezetet nem tartotta megfelelőnek, mert mint hangoztatta se nem akcióprogram, se nem elvi útmutató. Hol teljesen általános, hol tisztán fővárosi program. A helyes módszer, véleménye szerint, az volna, hogy általános elveket állapítson meg a program és azt kell alkalmazni a helyi körülményekre. Hangoztatta ő is, másokkal együtt, hogy a gyakorlati kérdések, melyeket a program tárgyal, tulajdonképpen csak a fő­városra alkalmazhatók. A tervezet csak a fővárostól kívánt meg új szabály­rendelet-alkotást, holott ez más helyeken is fontos, függetlenül attól, hogy pil­lanatnyilag nincs meg a lehetőség azok keresztülvitelére. 16 Szakasits Árpád az elvi megalapozottságot hiányolta a tervezetből, és azt vetette fel, hogy a program időtlen, bármikor készülhetett, nem a napi feladatokból indul ki. Kálmánnal ellentétben valóban fontos taktikai kérdéseket követelt számon a tervezettől, mint a drágaság elleni küzdelem, a lakáskérdés megoldásában való kezdemé­nyezés, az ifjúságvédelem (gyermekhalandóság, kriminalitás, alkoholizmus el­leni hac stb.). 17 Az általa kifogásolt kérdések inkább egy akcióprogram követelései, mely lehet a községpolitikai program része, vagy még inkább konkrét helyiségre és időszakra való alkalmazásai az általános elveknek. Szerdahelyi Sándor, a Népszava községpolitikai rovatvezetője a fővárosra és az egyéb közigazgatási egységekre vonatkozó részek szétválasztását javasolta. A községekben kialakítandó politika számos problémáját vetette fel ennek so­rán, legfőképpen az elvi deklarációt marasztalta el, hangoztatva, hogy a lakosság kis részének van beleszólása a városok-községek életébe. Az igazgatás kimerült a közigazgatási és rendőri bürokráciában, és ezeknek a körülményeknek a meg­változtatása a szocialista községpolitika célja. 18 A peremvárosokbar már a kép­viselőtestületbe bekerült szociáldemokraták közül Szekeres Sándor Erzsébet­falvárói és Linhardt Antal Kispestről hangoztatták, hogy a program csak ki­indulópont, melyet a városokra és községekre is ki kell terjeszteni. Linhardt szerint a Pest környéki városokban érzik a községpolitikai program hiányát és a pártvezetőség most sem fordít elég gondot arra. Rámutatott annak jelen­tőségére, hogy a párt Nagy-Budapest megvalósítása mellett van és fontosnak tartotta, hogy a gyakorlati politika ennek a célnak az elérése érdekében tör­ténjék. 19 A tervezethez hozzászólók az elmarasztalás mellett sok szót ejtettek egyes problémák fontosságáról, mint a kvalifikációs törvény eltörlésének követelése, az állami felügyeleti jog kérdése, melynek megszüntetését, vagy legalább a kor­látozását kívánták a tervezethez hozzászólók. Pl. olyan megoldást javasoltak ebben a kérdésben, hogy az állam felügyeleti jogát csak a közigazgatási bíróságon keresztül gyakorolhassa. Tettek olyan észrevételeket is, hogy elképzelhetetlen minden tisztségviselő megválasztása, főleg olyan nagy városokban, mint a fő­város. Nyilvánvaló, hogy a városi-községi életben való járatlanság volt az oka a kérdések ilyenforma megfogalmazásának. Vagy az olyan megjegyzések is ezt példázzák, mint a közvetett adók megszüntetésének helyes követelése. A fel­szólaló azt kérdezte, honnan lesz a kommunitásnak megfelelő bevétele a fogyasz­tási adók megszüntetése után. Az olyan megfogalmazások, mint ,,a nyomor és az 16 Uo. 1. sz. jan. 14—17. 1. 17 Uo. 19—22. 1. 18 Uo. 22—26. 1. 19 Uo. 2. sz. febr. 81—2.1. és 3. sz. márc. 125—27. 1. 468

Next

/
Thumbnails
Contents