Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

A háborús nyomor elleni küzdelem és az osztályharc elsődleges volt a mozgalom szempontjából. A polgári forradalom győzelme után a szociáldemokraták közzétették a Fővárosi Hírlapban várospolitikai elképzeléseiket, melyek országos jelentőségű demokratikus követeléseket tartalmaztak, és néhány várospolitikai célkitűzést is. Ilyenek voltak: a felekezeti iskolák megszüntetése, az általános kötelező és ingyenes oktatás bevezetése, az egészségügy államosítása, ingyenes orvosi és gyógyszerellátás biztosítása, a közszolgáltató üzemek községi kezelésbe vétele, hogy csak a fontosabbakat említsük meg, melyek már az 1903-as programban is szerepeltek. Ez a szellem nyilvánult meg az 1919. évi "VII. néptörvényben, mely a főváros vezetésének demokratikus átalakítását célozta. A törvény alapján megalakított néptanácsban az SZDP képviselői is helyet foglaltak.

4 A tanácskormány a valóságos néphatalom elve alapján, alulról felfelé megválasztott tanácsrendszert valósított meg, a legfőbb hatalmat a tanácsok országos gyűlésére bízva. így az államhatalom és a helyi igazgatás azonos forrásból, a dolgozó tömegek közvetlen képviseletéből jött létre. A hatalom birtoklása folytán a munkásság a város- és községpolitika számos követelésein messze túljutott, bár a közvetlen várospolitika művelésére a munkáshatalom élet-halál küzdelmei és időhiány miatt nem kerülhetett sor. A községpolitikai program, kidolgozása Az uralomra került ellenforradalmi rendszer teljesen visszavetette a munkásmozgalommal együtt a szocialista várospolitikai kérdések felvetésének lehetőségét is. Amint a keresztény kurzus a budapesti Városházát birtokba vette és ott többségével a liberális-demokrata polgári ellenzéket háttérbe szorította, nyomban megindult az egymáshoz vezető utak keresése az SZDP és a polgári ellenzék között, mely főként a várospolitikai kérdéseket állította előtérbe. A polgári ellenzéket és az SZDP-t sok közös vonás és közös érdek kapcsolta össze; mint szembenállás az ellenforradalmi terrorral és maguknak a forradalmaktól való éles elhatárolása. Az SZDP állandóan szemben találta magát a forradalmak támogatásának vádjával, amivel ugyan a jobboldali vezetést egyáltalán nem lehetett vádolni, de a munkásság tömegeit, akik mögöttük álltak, annál inkább. Ha ehhez figyelembe vesszük a munkásság ellen alkalmazott retorziót és a polgárság egy része, főleg a zsidó származásúak elleni atrocitásokat és megfélemlítési akciókat, akkor a szövetséges keresés mindkét oldalról indokolt volt. Várospolitikai kérdésekben pedig a Városházát birtokba vevő keresztény kurzussal szembeni ellenvéleményük kapcsolta őket egymáshoz, mely nagy részben pozitív vonásokat tartalmazott. A városházi restauráció ugyanis fegyelmi eljárást indított a forradalmak idején bármilyen csekély szerepet játszó alkalmazott ellen, és azok közül sokat eltávolított. Főként a tanerők esetében eredményezett ez sok jogtalanságot vagy meghurcolást. A Világ főszerkesztője már 1921 elején tárgyalásokat kezdeményezett, majd létre is jött a „Polgárok és Munkások Szövetsége". A kurzussal szembenálló ellenzéki szövetség igen tarka képet mutatott, mert a GYOSZ vezetőin és Bárczy Istvánon kívül részt vettek abban az egyházak vezetői közül többen, az oktrobisták jobb szárnya, valamint az SZDP jobboldali vezetői is. A szövetség azonban felbomlott, mielőtt valamit tett volna, elsősorban a kormány élére került 4 Fővárosi Közlöny 1919. jan. 31. 93. 1. és uo. febr. 21. 190. 1. 463