Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tóth Imre: Az Elzett-gyár története = Die Geschichte der Fabrik ELZETT 433-460

A honvédelmi beruházások befejezése után a gyár gépállománya így alakult : 14 db ? db 33 db 9 db 1 db 1 db 11 db automata és közönséges excenterprés revolveresztergapad, forgácsológépek, csavar és csap automaták leszúrópad fúró és marógépek rugógyártó automata üregelőgép daraboló körfűrész menetnyomó és körülnyíró gép könyökprés 1 db A gyártás összetételében a háború 1944-ben okozta a legfeltűnőbb torzulást. Az év első harmadának forgalma : hadianyaggyártás 1 804 309,48 pengő repülőgépek, laktanyák felszerelése 65 746,28 ,, export 831 824,38 belföldi polgári gyártás 952 092,99 összesen: 3 653 973,13 pengő A békeidők hagyományos 70%-os exportja visszaesett 22%-ra. 1944 márciusában az Elzett a következő utasítást kapta az anyaghivataltól: „Igen nagy súlyt kell helyezni a nemes deviza ellenében való exportra. Svájcot és Svédországot minden más területtel szemben előnyben kell részesíteni. Szorgalmazni kell továbbá a vasérc- és a textilipar foglalkoztatása érdekében a műrost ellenében való exportot." Azáltal, hogy az Elzett évente csak polgári gyártáshoz 440 tonna szalagacélt használt fel, az ország legnagyobb fogyasztója volt, így döntő módon befolyásolta a Salgótarján—Rima hengermű fejlődését, s gazdagította a magyar szalagacélválasztékot. A magyar szabványok kidolgozásánál (MOSz) elsősorban az Elzettigényeket vették figyelembe. 1944 márciusában az Anyaghivatal szabályozta a kiutalt nyersanyagok felhasználási sorrendjét: katonai megrendelések, országos nép- és családvédelem (ONCsA), export, polgári szükségletek kielégítése. 1944 végére a gyár szinte teljes mértékben hadiüzemmé vált. Űj nevett is vettek föl: „Elzett Vasárugyár R. T. Hadianyaggyár, Lakat- és Zárgyár." A kulcsgyártás hazai bevezetése Lágyöntésű kulcsokat az Elzett saját üzemén belül nem gyártott, hanem azt németországi megrendelésekkel biztosította. A temper öntésű kulcsokat a „Vereinigte Schlüsselfabriken A. G. Solinger-Wald szállította. 1941-ben még kapott az Elzett 1040 kg vegyes kulcsszállítmányt, és az Összes megrendelt TUTO lakatkulcsokat. Megrendelte a gyár 1942—43. évi szükségletét is, de a szállítások lassan elapadtak, a német hadigépezet a kulcsokra fenntartott kapacitást igénybe vette. így kényszerült a gyárvezetőség arra, hogy megszervezze a hazai kulcsgyártást. Hazánkban csak a Soproni Zárgyár készített kul csokat, azonban ez az Elzettnek az épületvasalások terén konkurrens vállalata volt, így fel sem merülhetett az a gondolat, hogy az Elzett kulcsszükségletét Sopronból szerezze be. 445