Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
hogy az uralkodó megszüntet egy vásárt, amennyiben . az egy korábbinak sérelmes, 22 sőt olyan eset is maradt fenn, amikor a régi és az új vásárbirtokos között perre került sor, amelynek során a sérelmezett új piac birtokosa nem várva be a per végét, lemond jogairól. 23 Ezekből az adatokból az derül ki, hogy egyrészt bizonyos távolságon belül nem tartható más piac, másrészt két szomszéd piac megtartási napja ettől a távolságtól függ. Ebben a szokásban pontosan felismerhető a német Bannmeilenrecht, (illetőleg ennek alfaja, a Marktmeilenrecht), clZíaZ clZ cl szabály, hogy egy—három mérföldön belül nem lehet vásárt tartani. 24 Az úgynevezett „ifjabb Bannmeilenrecht" ezt a szabályt annyiban enyhíti, hogy az újabb vásár tartását csak akkor tiltja, ha az időben egybeesik az előbbi és Bannmeilenrechtet élvező piaccal. 25 Ezeket tekintetbe véve idézhetjük a XIV. század nagy birtokszerző családjának, a Töttösöknek egyik perét. Amikor 1366-ban királyi engedéllyel hetipiac jogot szereztek Gara nevű birtokukra, kiderült, hogy ez sérti a Herceg család Bodrogról áthelyezett dávodi piacjogát. Töttösék ügyvédje azzal érvelt ,hogy a két hely között 1 „rasta" a távolság, tehát a vásár megtartható, ennek ellenére végül lemondtak a vásártartási jogukról. 26 A rasta kifejezés, amire még visszatérünk, elgondolkoztató. Megjegyezzük, hogy Werbőczy az egy mérfölden belül ugyanaznap tartott vásárok eltiltását Magyarország ősi szokásjogának tartotta. 27 Valószínűleg azért nem gyűjtötte össze eddig még történetírásunk az úgynevezett „háromvásáros" kikiáltásokat, mert ez igen nagy és hosszú munkát jelentene. Ezeknek fontosságára pedig Mályusz Elemér már régen felhívta a figyelmet. 28 Összegyűjtésük még jobban mutatná, hogy a vásárengedélyek zöme a gazdasági élet fejlődését tükrözi. Mint ismeretes, ha egy peres fél többszörös idézésre sem jelent meg a bíróságok előtt, akkor a XV. század végéig három egymást követő „forum comprovinciale"-n kikiáltották. 29 Folyamatban levő kutatásaim azt mutatják, hogy bár a piacok egymás közti távolságában megyénként és korszakonként ugyan eltérések vannak, mégis a piachelyeket úgy helyezték el egymástól, hogy a hiteles helyi kiküldöttek az illető megyében a piachelyek egymástól viszonyított átlag távolságában mindig találtak a következő egy-két napon egy másik piacot. 30 Az is tény, hogy a kiküldöttek 22 Pl. I. Lajos a szerdai écsi vásárt átteszi hétfőre, mert sérti a pannonhalmi apát szentmártoni vásárát. Pannonhalmi Rendtörténet II. k. 404—405. 23 L. alább, 26. j. — Vásártartás ügyben folytatót perre, 1. még pl. Zalai Oklevéltár, I. k. Bp., 1886. 209. 24 H. Fischer, Die Siedlungsverlegung im Zeitalter der Stadtbildung. (Wiener Rechtsgeschichtliche Arbeiten, Bd. I.) Wien, 1952. 22. skk. — U. ő., Burgbezirk und Stadtgebiet im deutschen Süden. (Uo. Bd. III.) Wien—München, 1956. 56—59. — W. Küchler, Das Bannmeilenrecht. Ein Beitrag der mittelalterlichen Ostsiedlung zur wirtschaftlichen und rechtlichen Verschränkung von Stadt und Land. (Marburger Ostforschungen Bd. 24.) Würzburg 1964. 103—113. 25 Vö. H. Fischer, Die Siedlungsverlegung ... i. m. 23. 26 Zichy Okmánytár III. k. 286—289, 293—294. 27 Werbőczy István Hármaskönyve, Kolozsvári—Óvári-féle kiadás, Magyar Törvénytár, Bp. 1897, 238. (Partis II. Tit. 10.) 28 Mályusz E., A mezővárosi fejlődés. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században, szerk. Székely György.) Bp., 1953. 186. o. 379. j. 29 Hajnik I., A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899. 198—199. 30 Pl. Baranyában: hétfőn Pécsváradon, innen mehettek kedden Pécsre, csütörtökön Gyulára (nem a Békés megyei!) (Zichy Okmánytár IV. k. 278.); vagy kedden Nádasdra, szerdán Siklósra (uo. 493.); vagy kedden Vekre, szerdán Lippóra (uo. VIII. k. 494, 497.) ; Pécs keddi vásáráról szerdán Szentlőrincre, csütörtökön Osütörtökhelyre (uo. VIII. k. 274.). 42
