Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

rinti összetételét (egy-egy főcsoporton belül a virilista adóösszeg csupán egészen nagyvonalú bontásában), másrészt e csoportok megoszlását tagjaik 1873. évi helyzete szerint (6. sz. táblázat). A táblázat világosan mutatja, hogy az igazgatósági tagságok 1888-ra már nemcsak az illető rt.-k, hanem a tagsághoz hozzásegítő vagyon profilját illetőleg is csomópontok köré tömörültek. Olyan csomópontok köré, melyeknek legkiterjedtebb magva végül is egyrészt a terménykereskedelem, másrészt a hitel. Mert a háztulajdonosok jelentős része is vagy nyugalomba vonult terménykereskedő, vagy (esetleg többszörös) bankigazgató: az „egyéb kereskedők" egy része pedig egykori terménykereskedőből kinőtt nagykereskedő. Ugyanígy jelentkeznek a hitel kapcsolatai a gyárak esetén: a gyáriparinak jelzett vagyonalapú virilisták egy része valamely bank igazgatóságában is helyet foglal, és fordítva: bankigazgató viriliseket találunk gyárak és vasutak igazgatóságában. Az értelmiségi virilisek jórészükben bankokkal kapcsolatban álló ügyvédek. A képlet e vonatkozásában egészen világos, és megfelel a fővárosi fejlődés sajátos útjának: az elsősorban a nyersterményekkel való kereskedelem felhalmozott tőkéje bankba és háztulajdonba áramlik, majd magához vonzza az értelmiség bizonyos rétegeit, és felhasználva szakszerű ismereteiket a vagyonosodásra is alkalmat biztosít számukra. Iparba e tőke közvetlenül eddig és ekkor még kevéssé megy át, leszámítva a már korábbi alapítású malomipart és általában a nyersterményt feldolgozó vállalatokat: a sör- és szeszipart és a Hatvaniak, Kohnerek és Brüllök összefogásával meginduló cukoripart. Másik oldalról a táblázat jól mutatja azt is, hogy az 1000 frt-on alul és felül adózók aránya 1888-ban is lényegében ugyanaz, mint 1873-ban volt: az rt. vezetők két rétege tehát továbbra is elkülönül. Azok, akik már magasabb adóra kötelezett adóalapok birtokába kerültek, alkotják az egyik csoportot, a másikat azok, akiknek ilyetén adóalapjuk még alacsony: tőkéjüket, úgy látszik, még inkább forgatják, és nem vállalkoznak nagyobbszabású befektetésekre. Jellemző, hogy az 1873-ban is már virilisták esetén a túlsúly határozottan 1000 frt-on felül van, a másik két csoportban még inkább egyensúlyt észlelünk. Ennél sokkal jellemzőbb viszont, hogy azoknak száma, akik egynél több rt.-ben igazgatók, 1000 frt alatt csak 10, azon felül viszont 25; s még inkább az, hogy az először 1888-ban virilis igazgatók között milyen magas a több igazgatósági tagságot összehalmozók aránya. Az összesen 74 személy ilyen erős tagozódása nem nyújt lehetőséget a fentieknél messzebbmenő megállapításokra: bizonyos tendenciát azonban, úgy véljük, mindenesetre már ebből is megállapíthatunk. Egyrészt a kereskedelmi, elsősorban terménykereskedő-tőke további folyamatos bank és háztulajdon felé fordulását, — egy elsősorban már 1873 virilistáiból kialakuló stabil, magas adójú csoportnak e területen is megfigyelhető kialakulását, — végül a tendenciát, hogy a virilisek közé újonnan belépők nagyobb súlyt tudnak szerezni maguknak, mint a 73-ban a virilizmus határa alatt adózó, de mégis már jelenlevő rétegek. Ami talán arra enged következtetni, hogy az rt.-igazgatóság mellett vitt — bármilyen alacsony adóban is kifejeződő — saját egyéni vállalkozás, vagy a tőkének immár korán ingatlanba fektetése, fékezi is az rt. vonalán kibontakoztatható tevékenységet. Különben nem érdektelen rámutatni arra sem, hogy 1873 gazdasági válsága nyomán hogyan csökkent le 1888-ra az igazgatósági helyek száma: a csökkenés feltűnő, még akkor is, ha az 1873-ban betöltött felügyelőbizottsági és váltóbíráló-bizottsági pozíciókat nem számítjuk is. Az a 40 virilista ui. (ideszámítva most már az előző táblázatban adóösszegük ismeretlen volta folytán, be nem oszthatókat is), aki 1888-ban kettőnél több igazgatósági tagságot viselt, 1873-ban 382