Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

polgárjoggal összekötött, még reformkori szövődé (Beiwinkler Károly), ill. valamely állami alkalmazást sejtető cím (Reischl Károly) ezt indokolja is. A mérnökök aránylag már magas virilista létszáma indokolttá teszi, hogy a kor hazai és speciálisan fővárosi műszaki értelmisége anyagi bázisának és társadalmi helyzetének kérdései mielőbb alaposabb vizsgálat tárgyává tétessenek; az ilyen irányú kutatásoknak aránylag még előterében álló, a kapitalizmusra jellemző sui generis tőkés rétegek, és az államapparátusban összefogott, ill. az általa foglalkoztatott, elsősorban jogi képzettségű bürokrata értelmiségi rétegek mellett ez, a végeredményben az anyagi termelést technikailag irányító réteg — kivált e korai korszakában — az eddiginél jóval alaposabb társadalomtudományi vizsgálatot is megérdemel. R. Az értelmiség virilistáin továbbmenve, a hátralevő kategóriák első látásra már sokkal színtelenebbek, struktúrájuk a városra már kevésbé jellemző és annak fejlődésére sem gyakorol különösebb hatást, — legfeljebb egyes karakterisztikusabb személyei vagy csoportjai érdemelnek, mint ilyenek figyelmet. A nem orvos egyetemi tanárok számának megnövekedése a város kulturális funkcióinak mutatja bővülését, — ám ugyanekkor e kulturális funkciók jelentőségének viselőik anyagi viszonyaiban visszatükröződő növekedését is. A virilisták közé feljutott négy pedagógus, köztük két 1000 frt felett adózó iskolaigazgató (egyikük Meszner József, a Nemzeti Zenede nyugalmazott aligazgatója) esetén azonban már inkább a polgári takarékosság gyümölcseit szemlélhetjük, mintsem valamely általánosabb tanulságot is ígérő tendenciát. A magániskola-tulajdonosok magas adói azonban részint a közoktatási rendszer hiányosságait érzékeltetik, részint az igények további városias differenciálódását: az igényt olyan ismeretek oktatására, melyeket az állami közoktatás rendszere még nem tud ellátni. Jellemző erre, hogy a Röser testvérek már 1873-ban is létező intézete ekkorra már bifurkálódik : Miklós a régi helyen, az immár Károly kőrúttá változott egykori Országúton, a ma is álló „Röser-bazár" feliratú házban, 1873. évi 1094 frt adója helyett már 1539 frt adóval „nyilvános polgári és kereskedelmi iskolát és nevelőintézetet" tart fenn, — János a Gyár utcában 317 frt-ot adózik, kereskedelmi és reáliskolai, valamint gimnáziumi hallgatók számára fenntartott „pensionátusa" (afféle kollégium) jövedelme után. Mindez a város országos szakiskolai központ jellegéből származó és ki is használható további lehetőségek létrejöttére mutat. László Mihály (különben országgyűlési képviselő) az Űjvilág utca 21-ben egyenesen főgimnáziumot, főreáliskolát és nevelőintézetet tart fenn: 1320 frt adója sejteti, hogy nem kis haszonnal (főleg ha azt is tekintetbe vesszük, hogy erre a szintre aránylag gyorsan kellett felérnie, lévén 1873 virilistái között még ismeretlen). A városfejlődés egyik legjellegzetesebb tünetét a struktúrán belül azonban az újságírás és a vele kapcsolatos lapkiadás haszonélvezőinek 1873-hoz képest gyorsan és nagy összegre megnövekedett adóiban, és általában az egész réteg létszámának növekedésében láthatjuk. 1873-ban még csak két személy volt idesorolható, most e csoportban 11 virilista adózót találunk. Három kivételével valamennyi 1000 frt felett adózik, sőt Bródy Zsigmond személyében e csoportban van a város egyik leggazdagabb adózója is, 11 512 frt adóval. Bródy a Neues Pester Journal tulajdonosa. A lap a pesti német nyelvű kispolgárság lapja: elterjedtségére jellemző, hogy már a 80-as években rotációs gépeken nyomtatták, jövedelmezőségére pedig, hogy Bródy két évvel később, 1890-ben 50 000 forintot adott sajtóügyi célokra, az Akadémián pedig 20 000 frt-os alapítványt létesített, melynek kamataiból három havonként a legjobb publicisztikai mű szerzőjét jutalmazták. Közvetlen utána következik 7400 frt adójával Csávolszky Lajos nagybirtokos, országgyűlési képviselő, az Egyetértés főszerkesztője. Csávolszky a fúzió után kormánypártivá változva népszerűségét elvesztő Csernátony mellett tanulta meg az ellen375