Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392
megnövekedését, másrészt differenciálódását, — s ugyanakkor az aktív politikai tevékenységnek is egyre inkább e rétegek kezébe történő összpontosulását (amit legjobban az e rétegből kikerült képviselők nagy száma is mutat: ügyvédek, orvosok, egyetemi tanárok s a sajtó emberei között összesen 18 képviselőt vagy főrendházi tagot találunk). Jól mutatja ugyanakkor táblázatunk a hivatalnokság e rétegének kedvező anyagi viszonyait is, amiben egyes konkrét esetek nyomán a különféle gazdasági tevékenység során keletkezett egyes nagy vagyonok az üzlet vitelére már nem vállalkozó örököseinek az örökölt vagyon mellé közéleti dekórumot is adó közszolgálat felé fordulását, ill. az ilyen vagyonok leány örököseinek a (társadalmilag jellemző módon emelkedést jelentő és stabilitást is adó) közhivatalnokkal való összeházasodását is sejthetjük. (Persze része van ebben annak is, hogy az értelmiségi és hivatali életforma sokkal inkább a nyilvánosság előtt zajlik és adójuk — már csak e rétegnek a társadalmi értékrendszerbe való minél kedvezőbb beilleszkedésre törekvése folytán is — sokkal kevésbé titkolható el, — amellett, hogy mint minden értelmiségi adó, kétszeresen számít.) Emellett azonban meg kell látnunk azt is, ami erre, a kibontakozott szabadversenyes kapitalizmus korszakában élő második nemzedékre nem kevéssé jellemző —, hogy gazdasági téren tevékeny rétegei egyrészt még kevéssé érezték lényegesnek a várospolitika személyes befolyásolását, másrészt túlnyomó részüknek, tömegeiknek gazdasági helyzete is még olyan volt, hogy jövedelmi alapjuk — aránylag kévésekétől eltekintve — az értelmiségi adóalapjánál még csekélyebb volt. Vagy méginkább az tehető fel, hogy a vagyonuknak, jövedelmüknek teljes egészében való feltárásából előállható hátrányok még nem álltak arányban a virilisek közé bekerülésből származható előnyökkel. Végül pedig azt is joggal feltételezhetjük, hogy e rétegek politikai képviseletüket nyugodtan bízták az értelmiségiekre, elsősorban az ügyvédekre: a virilista ügyvédek életútjának, karrierjének története éppen ezért különösen is megérdemelne egy részletesebb analízist. Annyi mindenesetre már enélkül is megállapítható, hogy az ügyvédek között régi polgári családból származó személyt nem is találunk. Az 1873. évi virilisták száma is csak 13, — ám közülük 4 a 8000 frt-nál magasabb adót fizetők, a további 4 pedig a képviselőséget is ellátó ügyvédek közül kerül ki. Azok száma, akik már 1873-ban is, de még csak 140 és 400 frt között adóztak, 30: közülük viszont már csak három van a képviselők és 10 a 800 frt felett adózók között: a generációk egymásra következése itt — ahol a vagyonalap öröklésének, egy-egy jól menő ügyvédi irodától eltekintve, az átlagosnál sokkal csekélyebb lehetősége van"— különösen jól és élesen megfigyelhető. Társadalmi eredetét tekintve e csoportban egyrészt az értelmiségi szintet utódainak még biztosítani képes vidéki nemességet, és a feltörekvő, nagyrészben zsidó polgári réteget találjuk meg; mindkét esetben immár minden reformkori vagy 48-as tradíció nélkül, legjobb esetben is csupán az abszolutizmus koráig visszanyúló és attól befolyásolt politikai hagyományokkal: társadalmi tudatában a városnak talán leghatározottabban, de mindenesetre legtudatosabban polgári rétege ez. És vagyonalapja sem csekély. Az 1000 frt-on felüli adózók száma a csoporton belül 36: a virilistajegyzék 75-nél nagyobb létszámú, tágabb következtetésre is alapot nyújtó kategóriái közül (háztulajdonos, magánzó, kézműves, kereskedő, ügyvéd) messze a legmagasabb. Egyes személyeinek életútja azonban már nem túlságosan érdekes: a szakma sajátos természetéből következőleg nem hagynak hátra nyomot maguk után a város fejlődésében: még annyit sem, mint egy jelentősebb céget alapító vagy felvirágoztató kereskedő, vagy házakat építő, háztulajdonos telekspekuláns. Az orvosok között a struktúra arányai nagyjából az ügyvédekéhez hasonlók azzal az eltéréssel, hogy közülük társadalmi pozíciójával nem a képviselők, 373