Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

gépi technikának az iparba és a mindennapi életbe való folyamatos benyomulása a szerelő és gépkarbantartó jellegű kézműipar arányait növeli — s tovább csökkenti a régi hagyományos kézműipari ágak jelentőségét a virilizmusban. De általában erősödik a gyáripar viriliseinek aránya is, köztük — megfelelően az 1873-ban meginduló fejlődésnek — a szesz- és malomipari vállalkozások virilistáié, soraikban azonban már a szakma műszakilag is képzett szakembereivel is. Legtöbb tanulságot azonban most is a kereskedelem számszerűségében erősebben, ám arányaiban már kevésbé növekvő csoportja nyújtja: itt a terménykereskedők csoportjában kettős tendencia figyelhető meg (2. sz. táblázat). 2. táblázat Pest 1873. és Budapest 1888. évi legnagyobb adófizető kereskedőinek megoszlása a kereskedelem egyes ágazatai szerint Ágazat 1873 % 1888 % Nyerstermény és szállító 63 26,25 52 16,95 Bor 8 3,30 12 3,91 Liszt 2 0,84 12 3,91 Fa 6 2,52 8 2,60 Kender, mag, szesz 2 0,84 6 1,95 Ló, marha, sertés 9 3,70 14 4,55 Bőr, szőrme, gyapjú, zsír 14 5,75 21 6,84 Textil, divat, kézmű 60 24,60 64 20,85 Vas (óra, zongora) 12 4,95 11 3,55 Üveg, porcelán, papír 8 3,30 8 2,60 Élelmiszer, fűszer, csemege 25 10,50 35 11,42 Könyv, virág •7 2,85 4 1,31 Bútor és kárpitos 2 0,66 Kereskedő ált., szatócs, ügynök 24 10,30 53 18,90 összesen 240 100,00 302 100,00 Egyik tendencia a régi típusú gabona- és terménykereskedő háttérbe szorulása, s helyükön részint a nagy jövedelmű nagykereskedő típusának kialakulása, részint a szerényebb jövedelmű lisztkereskedők megjelenése — másrészt a nyerstermények egyes ágaira specializálódott kereskedők előtérbe nyomulása. A textil- és kézműáru-kereskedelem, valamint a minőségi élelmiszerkereskedelem arányainak stagnálása jól egészíti ki a képet, mely az előző periódusban mennyiségileg már hatalmasan kiugrott kereskedelemnek további rohamos növekedés helyett inkább bizonyos minőségi fejlődését: stabilizálódását és differenciálódását mutatja. Nem kevésbé jellegzetes a sui generis hitelélet csoportjába tartozó virilisták számának és arányainak növekedése, jeleként (a gyáriparhoz hasonlóan) egy sajátosan a hitelélet szakszerű igazgatására specializálódott réteg kialakulásának is. A részvénytársaságok igazgatóságaiban helyet foglaló virilisták névsorát elemezve, őket továbbra is elsősorban — sőt 1873-hoz viszonyítva még fokozott méretekben — a hiteléletben és az ipar bizonyos szakterületein: így döntően a malomiparban és a többi ipari rt. esetén is elsősorban s továbbra is a város korábbi kereskedelmi profiljába illeszkedő néhány régebbi gyári ipari vállalkozás vezetőségében látjuk viszont: egészében az 1873. évihez képest leszűkített területen, de pozícióikat itt még jobban megerősítve, erőiket koncentrálva. Persze túlzás lenne mindebből az átalakulásból sommásan máris egész társadalmi rétegek összeomlására, hanyatlására következtetni. Sokaknak a leg362