Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

csupán egyetlen liberális képviselőnek a neve szerepel (az erdélyrészi honatyák közül — s közülök is csak radikális erdélyi képviselők híján — kiszemelt Pálffy Jánosé), az ő másik négy jelöltjük pedig saját soraikból kerül ki Madarász László, Nyáry Pál, Patay József és Sembery Imre személyében. S, igaz, szeptember 16-át követően nem kevesebb, mint három hétre lesz még szükség ahhoz, hogy azután az ország kormányrúd ja véglegesen is a honvédelmi bizottmány kezébe menjen át. Az alapvetést azonban ehhez a baloldal és Kossuth által a hatalomért szeptember 11. óta közösen vívott harcot megkoronázó eredményhez kétségkívül a 16-i siker szolgáltatja. S kétségtelen, hogy a 16-i siker korántsem egyedül a pesti népnek köszönhető. Hiszen a sikerben tagadhatatlanul közrejátszik például, hogy a szóban forgó bizottmányba bekerülő személyek kilétének a képviselők közül sokan a kelleténél jóval kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mert egyelőre nincsenek tisztában e bizottmány eljövendő szerepével.

107 Azután nyilván közrejátszik a sikerben az is, hogy most, amikor az ellenség idestova már egy hete akadálytalanul nyomul előre az ország földjén, a hatalomnak még a hatalomra máskülönben leginkább ácsingózó politikusok szemében is jócskán kell veszítenie vonzóerejéből. S természetesen közrejátszik a sikerben egyfelől a Kossuth és a radikális képviselők által ismételten kimutatott önmérséklet, másfelől meg azoknak a viszont annál viharosabb rokonszenvtüntetéseknek a sorozata is, amelyekkel Kossuthékat önmérsékletük ellenére — vagy éppen ellensúlyozására — rendszeresen — ezen a délutánon szintén

108 — körülövezik a képviselőház karzatát folyvást megszállva tartó márciusi fiatalok. De akárhány ilyesféle tényező járul is hozzá a sikerhez, az sem kétséges, hogy a siker legfőbb tényezői mégis a pesti tömegek, amelyek egymást napról napra szakadatlanul követő megmozdulásaikkal világosan kifejezésre juttatják, hogy — ha a politikát máskor mindig nélkülök csinálják is Magyarországon — most az egyszer nem tűrik el akaratuk semmibevételét, azt pedig, hogy mit akarnak, ugyancsak világosan kifejezésre juttatják történetesen ezen a szombaton is, amikor ugyanis váratlanul az az álhír söpör végig a városon, hogy István főhercegnek a sereg élére állíttatását Batthyány magának a kamarillának a kívánságára kezdeményezte, s ezért az utca fiai — épp egy héttel ezelőtt kezdett hadjáratuk záróakkordjaként — már az ebéd utáni órákban újabb heves tüntetést rendeznek Batthyány ellen e sorsüldözte ember ablakai alatt,

109 hogy azután csak a következő hét elején térjenek vissza ismét — akkor is csupán átmenetileg — a műhelyek és a tanintézetek padjai mellé. 107 Mindezekről Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak, Bp, 1940, 275276. 1. 108 V. ö. Madarász József, Emlékirataim 170. 1. 109 Erről Gyulai, i. h. 488. 1. 356