Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358
ország élén, sőt még annál is mérsékeltebb, hiszen nyilvánvaló, hogy a második Batthyány-kormányban már kivételképpen sem fog helyet kapni senki, akitől olyan, a kormányon belüli baloldali ellenzékieskedés volna várható, amilyet az első Batthyány-kormányon belül Kossuth folytatott. És a helyzetet pillanatnyilag nem is csupán a politikai életben teljesen járatlan szemlélő ítélheti meg így : pillanatnyilag így ítéli meg a helyzetet maga István főherceg is, mikor ezen a napon diadalmasan jelenti Bécsbe, hogy Kossuthtól többé nincs miért tartani, mert ő most már végérvényesen „lemondottnak tekintendő". 98 A látszat azonban ezúttal is csal: a valóságban Kossuth, amikor most félreáll Batthyány útjából, ezt korántsem önmegtagadásból teszi, hanem nyilvánvalóan azért, hogy ha akadnak még a magyar liberálisok között, akik Batthyány útját továbbra is járható útnak vélik, ezeknek is adódjék alkalmuk a történendők, jelesen éppen Batthyány várható kudarcai segítségével ráébredniök tévedésükre és arra, hogy a Batthyány javallottá utat egyáltalán nem Batthyány politikájának baloldali ellenzéke, hanem egyedül az ellenforradalom torlaszolja el; vagyis Kossuth, amikor 12-én látszólag oktalanul lemond a hatalomról, amely 11-én szinte már a kezében volt, akkor a valóságban éppen ahhoz készíti elő a talajt, hogy a hatalmat utóbb annál szilárdabban ragadhassa meg. És ez a taktikázás persze igen nagy kockázat vállalásával jár, hiszen ha Batthyány személyében most — akár csak átmenetileg is — megint olyan politikus kerül az ország kormányrúd ja mellé, aki még mindig nem lát át teljesen az ellenforradalom fonta hálón, ez a körülmény kétségkívül újabb esélyekhez juttatja az ellenforradalmat, attól azonban ennek ellenére sem kell tartani, hogy Kossuth taktikai visszalépése netalán jóvátehetetlen veszélybe sodorja a forradalmat. Először is azért nem, mert a forradalom önvédelmét maga Batthyány is mindennél szentebb ügynek tekinti, bizonyosra vehető tehát, hogy ha ő az ellenforradalom hálóján még mindig nem lát is át teljesen, ahol mégis figyelmes lesz ellenforradalmi törekvésekre, ott maga is minden követ meg fog mozgatni ezeknek az elhárítása érdekében. De megnyugvást kelthet az is, hogy az országgyűlési többség most már határozottan Kossuthot támogatja, s ezért számítani lehet arra, hogy ha Batthyány némely pontokon mégsem fog elegendő erélyt tanúsítani, akkor majd esetenkint maga az országgyűlés fogja pótolni, amit ő elmulaszt. S végül — de nem utolsósorban — megnyugtató lehet az a légkör, amely jelenleg a pesti utcákon uralkodik, hiszen ez arra enged következtetni, hogy ha olykor még az országgyűlés sem lesz képes a helyzet magaslatára emelkedni, azokat a réseket, amelyeket ez a testület is meg fog tűrni a forradalom arcvonalán, azokat majd maguk a néptömegek fogják betömni. És valóban: az emberek ezreinek az az áradata, amely 12-én már negyedik napja tartja elborítva Pestet, a következő napokban sem húzódik vissza medrébe. Igaz, 13-án, amikor egyszerre elterjed a városban Jellacic betörésének a híre," az emberek még csak kisebb csoportokban latolgatják a fegyveres harc eshetőségeit, 14-én viszont alkonyat tájt már ismét hatalmas tömegek összpontosulásának lehetünk tanúi, mégpedig — egy héten belül immár harmadszor — a hajóállomás környékén, mert ekkor meg — ismeretlen forrásokból — az a hír kap szárnyra Pesten, hogy a nap folyamán Bécs falai között újabb forradalmi népfelkelés robbant ki, s igen sokan vannak, akik e hír megerősítését is mielőbb szeretnék hallani a Bécsből este érkező menetrend szerinti hajó utasaitól. Amikor pedig a hajó végül mégsem a szóbeszéd megerősítésével, hanem cáfolatával köt ki, és az utasok beszámolóiból éppen az derül ki, hogy 98 A nádor a királyhoz, Buda, 1848 szept. 12, közli Károlyi II, 17. 1. 99 Erről pl. Horváth Mihály I, 466. 1. 354
