Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

csatolt emlékiratában foglaltakkal szintén megismerkedhettek végre,

88 már emiatt is éppen eléggé felindultak ahhoz, hogysem szó nélkül áldásukat adják az István főherceg által most csendesen bejelentett hatalomátvételre. A nádori átirat felolvasása után tehát a liberális képviselők padsoraiból felugrik Bezerédj István, s a képviselők többségének tetszésnyilvánításai közepette leszögezi : — . . .Minthogy a törvény világosan mondja, hogy ő felségének távollétében a nádor gyakorolja a ministerium által a kormányt, én azt gondolom, hogy ebből az következik, miszerint ha a ministerium bármi okból leköszönésre látja magát indíttatva, a kormányt mindazonáltal addig, míg az új ministerium megerősíttetik, el nem hagyhatja. Az a széles körű egyetértés azonban, amellyel a képviselők Bezerédj szavait fogadják, nemcsak arról tanúskodik, hogy a képviselők többsége el van szánva az István főherceg által előkészített puccs elutasítására, hanem arról is, hogy viszont a képviselőknek ez a többsége — addig legalábbis, amíg ki nem fogy a törvényes eszközökből — csupán törvényes eszközöket hajlandó latba vetni az efféle ellenforradalmi próbálkozások visszaverésére. Ámde erre a jelek szerint Kossuth is, a jelenlévő radikálisok is tüstént felfigyelnek. Bezerédj állásfoglalásához tehát a szószékről elsőül éppen a baloldali képviselőcsoport vezérszónoka, Madarász László csatlakozik, utána pedig mindjárt szólásra emelkedik Kossuth is. S Kossuth nem habozik mindenekelőtt ünnepélyesen elismerni, hogy mégiscsak Szemere járt el helyesen, mikor egyelőre megtagadta tárcájának letételét, majd székét nem kevésbé ünnepélyesen a terem közepén díszelgő miniszteri asztal mellé állítja és dörgő hangon kijelenti: — íme, én, ki lemondtam hivatalomról, e széket ide teszem, s rá ülök, s azon erőnél és hatalomnál fogva, mellyet nem egyéniségem gyengesége, hanem mellyet nekem a törvény nyújt, akarom látni azon embert, ki tagadni merje, hogy itt azon körben, mellyet a törvény a pénzügyministerre ruházott, én parancsolok.

89 Mire persze egetverő éljenzés robban ki, s Kossuth ünneplésébe nemcsak a márciusi fiatalokkal megrakott karzat, hanem a Redout épületét kívülről körülvevő tömeg is pillanatokon belül belekapcsolódik.

90 Azután szót kap Batthyány is, ő azonban — maga sem kételkedhetvén többé abban, hogy a képviselők többsége immár Kossuth mögött áll, s hogy a hivatalhelyükön ideiglenesen továbbra is megmaradó miniszterek a következőkben már csak ezért is kénytelenek volnának Kossuth politikai irányvonalához tartani magukat, erre pedig a maga részéről nem lévén kapható — nemcsak nem követi Kossuth példáját, hanem éppenséggel azt adja elő, hogy ő a miniszterelnöki székbe az elhangzottak ellenére átmenetileg sem hajlandó visszaülni, mert az ország kormányzatának most különösen szükséges egyöntetűsége csak akkor lenne biztosítható, ha a továbbiakban Kossuth egymaga vállalná a teljes kormányzati felelősséget. Kossuth viszont erre persze már nem Batthyány kapacitálgatásával válaszol, hanem kapva az alkalmon, azt feleli : — ... A melly pontra a veszély percében a ház engem parancsol, azon meg fogok állani, — s nyomban élni is kezd az egyszerre ölébe pottyant lehető88 Horváth Mihály I, 441. 1. 89 Mindezekre Id a képviselőház 1848. szept. 11-i nyilvános ülésének naplóját a 87. jegyzetben idézett helyen. A kiemelések tőlem — S. Gy. Kossuth felszólalását ld. még KLÖM XII, 908. 1. 90 Erről szintén az ülés naplója a 87. jegyzetben idézett helyen; továbbá Pest, September 12, MT 1848 szept. 12, 155. sz, 621. 1.; Madarász József: Pest September 12-kén, NE 1848 szept. 13, 63. sz. 247. 1.; Alexy, 1848 szept. 11, i. h. 66. 1.; Kovács Lajos, i. h. 273. I. 351