Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

szervezői Batthyányékat csak az általuk eddig egyedül üdvözítőnek vélt békülékeny politika hiábavalóságára akarhatják ráébreszteni, hogy azután ezek a reményeikben könyörtelenül megcsúfolt emberek vagy tegyék azt, amit hasonló esetekben parlamentáris kormányok tagjai szoktak tenni, azaz — elismervén eddigi politikájuk csődjét — nyújtsák be lemondásukat, vagy tegyék azt, amit hasonló esetekben forradalmi kormányok tagjai szoktak tenni, azaz — megmásítván eddigi politikájukat — lépjenek az eszközökben többé nem válogató fegyveres önvédelem útjára, de akármit tesznek is — tehát akár törvényes kormány nélkül hagyják Magyarországot, akár helyükön maradnak, de úgy, hogy szembehelyezkedvén a (papíron) még mindig tárgyalásokat sürgető törvényes uralkodóval, maguk helyezik magukat törvényen kívül —, mindenképpen ők szolgáltassák a végső jogcímet a fegyveres ellenforradalmi támadáshoz. S hogy az udvari körök célja most csakugyan ez, csakugyan Batthyányéknak a tárgyalásos politikából való hirtelen kiábrándítása lehet, azt legkevésbé sem cáfolja, hogy ezt a céljukat épp egy olyan királyi leirat segítségével próbálják elérni, amely a közvélemény megtévesztése végett még mindig a tárgyalások szükségességét hangoztatja. Ha ugyanis az udvari körök a valóságban is a tárgyalások fonalának újrafelvételére törekednének, ennek a törekvésüknek minden további nélkül — akár efféle formális „tárgyalási felhívás" kibocsátása nélkül is — érvényt szerezhetnének, csupán tárgyalóasztalhoz kellene ülniök Batthyányval és Deákkal, akik éppen ekkor éppen Bécsben tartózkodnak, és éppen tárgyalások céljából tartózkodnak Bécsben. Erre azonban az udvar illetékesei semmiféle hajlandóságot nem mutatnak sem augusztus 31. előtt, sem augusztus 31. után.

29 Azt ellenben nagyon is szükségesnek találják, hogy a szóban forgó királyi leirat másolatát késedelem nélkül megküldjék Jellacicnak is,

30 aki nem tartozik ugyan a leirat sorai szerint most tárgyalásokra felhívott magyar kormány tagjai közé, báni tisztségéből történt formális felfüggesztése óta viszont nagy gyakorlatot szerezhetett a sorok között való olvasás művészetében ... És ez még mindig nem az utolsó bizonyíték arra nézve, hogy az augusztus 31-i leirat igazi értelmét semmi esetre sem a leirat soraiban, hanem merőben a leirat sorai között kell keresni; az utolsó és legfőbb bizonyíték erre az a mód, ahogyan a leiratot voltaképpeni címzettje, István főherceg értelmezi. Márpedig István főherceg, a leiratot elolvasván, maga is nyomban arra a következtetésre jut, hogy „mindazok után, amik történtek, a mostani magyar ministerium állását meg nem tarthatja" többé (ha a kormány lemondása feltehetően váratni fog is még magára pillanatnyilag Bécsben időző, tagjainak hazatéréséig), ebből pedig azt a további következtetést is haladéktalanul levonja, hogy tehát mostantól fogva a korábbiaknál is nagyobb erőfeszítéseket kell kifejtenie az általa tervezett hatalomátvétel feltételeinek megteremtésére, mert ha a kormány lemondásakor netalán mégsem sikerülne a helyzet urává lennie, akkor már nem maradna hátra más, mint hogy majd „maga a törvényhozó testület bitorolja a hatalmat, amire a francia forradalom ad példát",

31 ennek viszont szerinte (s véleménye ezen az egy ponton tér el az udvari körökétől) minden módon elejét 29 V. ö. Batthyány a nádorhoz, Bécs, 1848 szept. 3, közli Károlyi Árpád (szerk. és bev.) : Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre II, Bp, 1932, 5. 1.; Batthyány és Deák minisztertársaihoz, s. d. [Bécs, 1848 szept. 5], közölve uo. II, 9—11. 1. 30 Ld. kísérőlevelét: a király Jellacichoz, Schönbrunn, 1848 aug. 31, ÖStA HHStA KA SBPr 1848 : 927. 31 Ld. István főhg. Ferenc Károly főhg.-hez, Buda, 1848 szept. 4, németnyelvű eredetijét közli Károlyi II, 8. 1., (eltérő) magyar fordítását adja Deák Imre 210. 1. 22 Tanulmányok Budapest múltjából 337