Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325
szonylag nagyobb befolyást gyakorolt a város irányítására, s amely e befolyást maradéktalanul meg akarta őrizni. Azt a következtetést kell ebből levonnunk, hogy a választójog kibővítése gyakorlatilag semmi változást nem hozott a várospolitikában vezető szerepet játszók, vagy arra közvetett befolyást gyakorlók körére? Hogy e kérdésre választ adhassunk, meg kell vizsgálnunk, milyen széles és milyen összetételű volt a várospolitikában közvetve vagy közvetlenül szerepet játszó csoport 1848 előtt. A XIX. század első felében a városigazgatás érdemi kérdései tulajdonképpen a belső tanácsban dőltek el, mely egyre fokozódó szervilizmust mutatott a felsőbb hatóságok és a kormány rendeletei iránt. A tanács függő helyzete a kormánytól erősen irritálta az egyébként meglehetősen korlátozott beleszólási joggal rendelkező ellenőrző testületet, a választott polgárságot, elsősorban azért, mert éppen felső nyomásnak engedve tett a tanács némi engedményt a gazdaságitársadalmi fejlődés követelményeinek a céhes érdekek, vagy ahogy a polgárság fogalmazta, a város privilégiumainak sérelmére és rovására. Ennek az ellentétnek a kiéleződését figyelhetjük meg a választott polgárságnak az 1840-es években egyre szaporodó — s érdemi kérdésekben egyébként többnyire eredménytelen — panaszos beadványaiban és tiltakozásaiban. 1839-ig az országgyűlési követek kijelölése és utasításaik kidolgozása is a tanács hatáskörébe tartozott, s a követeket saját kebeléből nevezte ki. Csupán a városok kérdését és szavazati jogát újra napirendre tűző 1839/40. évi országgyűlés előtt — feltehetően a liberális nemesség részéről a városi tanácsok monopolhatalma ellen felhozott vádpontok kivédésére — vonta be először a tanács a választott polgárságot a követválasztásba, de csak annyi jogot engedve neki, hogy a tanács által a tanácsosok közül kiszemelt jelöltekre szavazhassanak. A választott polgárság e csekély engedményt is befolyása növekedéseként könyvelte el, és a választójog további kiterjesztését csak úgy tudta és akarta értelmezni, mint e testület jogainak bővítését. Éppen ezért az 1843/44. évi országgyűlési követ választásnál mereven ellenszegült mind a választójog kiterjesztésére irányuló követeléseknek, mind annak, hogy a tanács maga jelölje a követeket. A tanács, melynek egyidejűleg kellett szembenéznie a lakosság egy részének mind határozottabban hangzó követelésekkel és a választott polgárság makacs ellenállásával, megkönnyebbülten fogadta a Helytartótanács 1843. április 15-i rendeletét, mely a közvetett választás jogát a polgárjoggal rendelkezőkre, a közvetlen választásét pedig a tanácsból, a választott polgárságból és a polgárok által választott, a választott polgárság felével egyenlő számú képviselőből álló testületre ruházta. A tanács úgy vélte, hogy a választójognak e szűkkörű kiterjesztése nem fogja veszélyeztetni hatalmát, ugyanakkor az engedményt elegendőnek ítélte arra, hogy — ha nem is elégíti ki — : , de ideiglenesen lecsendesítse a lakosság követeléseit. Ezért a rendelet kézhezvételekor rögtön el is rendelte ,,... e város polgárainak jellemük, foglalatosságuk, valamint lakásaik feljegyzésével való összeírását". 25 A választott polgárság azonban továbbra is makacsul kitartott álláspontja mellett, s először azt követelte, hogy a követek jelölésében a tanáccsal egyenrangú szerephez jusson, majd, belenyugodva a követek tanácsi jelölésébe, beadványok sorozatában tiltakozott a választásra jogosultaknak 52 választóval való kiszélesítése ellen.6 25 PT. Intimata a. n. 9180. 26 Uo. Azért 52 választóval, mert az 1843. évi tisztújítás előestéjén a választott polgárok száma, halálozások, lemondások következtében, 104-re apadt. 301
