Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281

3-án ideiglenesen visszakérte a nádortól, s ügyvédje febr. 6-án nyugtázta is az átvételt.

65 Bár valószínű, hogy a második határidőig ismét benyújtotta, erre nézve semmi adatunk, illetve bizonyítékunk nincsen. Leo Klenze

65a 1844 májusában, az előkészítő tárgyalások során, felajánlotta, hogy saját költségén Pozsonyba, ill. a helyszín megtekintése céljából Pestre megy, ha általa tervet készíttetnek. Kijelentette azonban, ha pályázatot írnak ki, akkor egy lépést sem tesz, s meg van győződve róla, hogy ezen az úton egyetlen tökéletes tervhez sem fognak hozzájutni. Később, úgy látszik, meggondolta magát, mert ez év augusztusában Pestre jött a helyszínt megtekinteni, majd szeptember 6-án — levelére válaszolva — Keglevich elküldi neki a pesti anyagárakat és munkabéreket tartalmazó litografált jegyzékeket. E jegyzékeket Keglevich az Országos Építési Igazgatósággal állíttatta össze, s mindazoknak a pályázóknak megküldte, akik ezt tőle kérték. Klenze pályamunkájának további sorsa — elkészítette-e, benyújtotta-e — egyelőre ismeretlen. 1845-ben híre ment, hogy Markó Károly, az Olaszországban élő magyar festőművész

66 tervet készít az Országháza-tervpályázatra. Az eseményről Trefort Ágoston, későbbi magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter számolt be saját tapasztalata alapján a „Pesti Hírlap"-ban, tehát hitelesnek tekinthető.

67 Mindazonáltal nem állapítható meg, hogy vajon Markó a tervet valóban befejezte és be is nyújtotta-e. Részvételének előzetes híre sajátos polémiát váltott ki. Mivel Markó sok év óta idegenben él, nem lehet tervében — úgy vélték — nemzeti szellem, hanem bizonyára idegen bélyeget fog magán viselni. Pedig az Országháza épületének magyar szellemet kell lehelnie.

68 Senger Rudolf pesti építőmester

69 mesterfelvételi kérelmei egyikében (1845 februárjában) azt állítja, hogy az Országháza tervén dolgozik, s azt —képességeinek igazolására — rövidesen be is tudja mutatni a városi tanácsnak.

70 A pályamunka sorsáról, mint Markó esetében is, többet nem tudunk. Vitkovszky Lőrinc

71 neve egyetlen késői publikációban merül fel, mely úgy tudja, hogy a pályázatot ő nyerte meg.

72 Kérdés, hogy e téves adalék alapján magát a pályázaton való részvételét is mennyiben lehet feltételezni. 65 OL: N 24. Diaet. 1845. No 247. 65a Leo Klenze (1784—1864): német építész, korának egyik legjelentősebb európai építésze. Vö. : Thieme—

Becker, Band XX. Leipzig, 1927. p. 479. — A pályázattal kapcsolatban: OL.: P. 421. A Keglevich család levéltára. V/12. No 30., 487. és 894. levél (gróf Keglevich János levelező naplója). 60 Id. Markó Károly (1791—1860): festő, a magyar tájképfestészet első nagy hatású, iskolát teremtő mestere. Apja óhajára mérnöknek készült, de hamarosan áttért a festészeti stúdiumokra. 1832-ben Olaszországban telepedett le. Vö.: ThemeBecker, Band XXIV. Leipzig 1930. pp. 117—118; Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly. Bp. 1954. 67 T. Á.: Országház. „Pesti Hírlap" 1845. nov. 6., p. 301. Űjból megjelent: Trefort Ágoston: Kisebb dolgozatok az irodalom, közgazdaság és politika köréből. Bp. 1882. pp. 21—24. 68 Lyka Károly: Magyar művészet, 1800—1850. Bp. é. n. (1944)

3 p. 463. 69 Senger Rudolf (1820— ? ): építőmester, a képzettebb pesti kismesterek egyike. Komárik Dénesnek a 34. jegyzetben i. m. pp. 412—413. 70 Uo. 71 Vitkovszky Lőrinc személye és pályája kevéssé ismert. Sáros megyében született, s 1845—1848-ig elvégezte a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályát (Fleischer Gyula i. m. p. 96.). 1851—1858-ig a szegedi városi rajziskolában és reáltanodában rajzot tanított. (Lyka Károly Lm. pp. 248, 720; Lyka Károly: Nemzeti romantika. Bp. 1942. p. 97.). ' 72 Czakó Elemér: Markó Károly ... „Művészet" 1902. p. 147. 274