Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

a káptalan koholt vagy interpolált oklevéllel is igazolhatta. Ez esetben a káptalan csalárd úton jutott őt meg nem illető jogokhoz. Akár hiteles azonban az állítólagos 1212. évi oklevél határleírása, akár megbízhatatlan, az 1355-i döntés említett szakasza szerint a káptalant nem fosztották meg, sem II. András, sem IV. Béla, a várnak helyet adó territórium tulajdonjogától! Györffynek tehát mindazokat az érveit, amelyekkel az 1212. évi adomány méreteit és IV. Béla állítólagos óbudai visszaszerző akcióját ki akarta mutatni, a bemutatott források nem igazolják, az 1355-i döntés pedig határozott ellenbizonyítékot tartalmaz. Ezért, amíg az 1269. évi oklevél Gárdonyi-féle kiadásának szövege helytelennek nem bizonyul, vagy az értekezésben kifejtett felfogását nem támasztja alá eddig fel nem használt esetleges új és kifogástalan adatokkal, mindaddig kellően nem igazolt állításnak kell tekintenünk azokat tételeit, amelyek Óbuda 1212. évi eladományozásának terjedelmére, az 1235. évi feltett visszavételére és az ezek következményeként Buda székhely jellegében és a városi szervezetben történt változásokra vonatkoznak. Ugyanígy és ugyanazért legalábbis további bizonyításra szorul, nézetem szerint, az a véleménye, hogy „Óbuda királyi része 1235-ben nyerte vissza korábbi szabad helyzetét",

12 és az is, hogy a garamszentbenedeki apátság javára II. András nevében gyártott kiváltságlevél hamisításának terminus post quem-je 1235.

13 5. Az 1 2 6 9. ' okt. 3 -i oklevél kritikájához Salamon Ferenc IV. Bélának ezt a budai történet szempontjából sarkalatos jelentőségű és a disszertációban, valamint a jelen tanulmány előző lapjain is többször idézett oklevelét ,,több, mint gyanús" forrásnak minősítette

1

. Szentpétery nyilatkozata szerint azonban „az eredeti oklevél kifogástalan"

2

. Az oklevélről az értekezés a következő kritikát tartalmazza: „IV. Béla halálával Pál püspök elérkezettnek látta az időt, hogy akcióba lépjen. Terjedelmes hamis oklevelet készített — mint királynéi kancellár, a legkorszerűbb kiállításban —, amely szerint IV. Béla 1269. október 3-án megbánta bűneit, amelyet (!) a veszprémi püspök ellen sorozatosan elkövetett és egyebek mellett visszaadta neki a királyi egyházakat... Elég végigolvasni azt a királyhoz nem méltó és indokolatlan megalázkodást, amely az oklevél hangján végigvonul, hogy megítéljük : ilyen oklevelet a királyi méltóságot mindig szigorúan őrző IV. Béla nem adhatott ki. Emellett az oklevél írója a margitszigeti apácakolostor alapításának előadásánál tárgyilag is olyan ellentmondásba keveredett, amellyel leleplezte, hogy az oklevél nem IV. Béla kancelláriájából, hanem hamisító kezéből származik. A hamisítás külsőleg jól sikerült..."

3 „A veszprémi püspökkel 12 Györffy: Disszeri. 188. 13 Uo. 188. — Mindez pedig azt is jelenti, hogy a Dama-féle oklevél, mely a király (ó)budai curiáját említi, keletkezhetett 1212 után, azaz 1213-ban is, s területe királyi használatában IV. Béláig nem történt szakadás. 1 Salamon F.: Budapest története. III. Budapest, 1885. 32—33. 2 Szentpétery: Krit. jegyz. 1617. reg. 3 Györffy: Disszeri 274—275. 27