Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Bibó István: Klasszicista épületegyüttes a Belvárosban = Klassizistisches Ensemble in der Innenstadt 221-237
szerepel; korábban külön, önálló épület, a bal 1. tengelyben kapubejárattal. 10 A XIX. század elején helyén állott egyemeletes ház 1805-ben került Joseph Nahm pékmestertől Joseph Neuhoffer pékmester birtokába. 11 Ö 1816-ban kelt és még ez évben kihirdetett végrendeletében feleségére hagyja 12 ; 1836-ban fia, Johann Neuhoffer, szintén pékmester Íratja nevére 13 , s még a XX. század elején is a Neuhoffer-család a ház tulajdonosa 14 . Az épület mai, kétemeletes formáját 1836-ban nyerte a második emelet ráépítésével. A Szépítő Bizottmány anyagában az építkezésnek csupán iratai maradtak meg, melyekből kitűnik, hogy a tervek készítője, illetve a kivitelért felelős építőmester Zofahl Lőrinc volt. A homlokzat első emeleti része bővebb díszítésében, erőteljesebb tagozataiban feltehetőleg a korábbi állapot koraklasszicista motívumait, esetleg barokk motívumainak nyomait vagy hatását őrzi, s a ráépített II. emelet kiképzését valószínűleg ezeknek a motívumoknak az összhangjába akarta az építőmester bekapcsolni. A homlokzat részei ma is az 1836-ban létrejött állapotot őrzik; a házon később történt átalakítások csak a belsőt és a homlokzat földszinti részét érintették 16 . Sajátos ízt ad a homlokzatnak az egyes szintek szokatlanul nagy belmagassága és az ennek megfelelő homlokzatfelületeken elhelyezkedő, már említett korábbi ízű díszítés. A nagy belmagasságra talán magyarázatot ad az, hogy — mint említettük — a ház előző tulajdonosai Joseph Neuhoffer és Joseph Nahm pékmesterek voltak, s tudjuk, hogy utóbbi már 1780-ban birtokosa volt a háznak 17 , amely földszinti és emeleti belmagasságát valószínűleg megőrizte az 1836-os emeletráépítés során is. így feltételezhető, hogy a ház földszintjét már eredetileg is pékműhelynek építették, s az alaprajzilag igen szűk, keskeny telken a műhelynek is szüksége volt a lehető legnagyobb belmagasságra. Az ebből adódó nagy homlokfelület pedig alkalmas volt reprezentatív, a kor szokásainak megfelelő „reklám": cégér elhelyezésére. Ezzel próbálkozott Johann Neuhoffer is, mikor 1837-ben újonnan épült házának földszinti homlokzatán, az I. emeleti ablaksor alatt erősen kiugró márvány konzolon elhelyezte „Az Arany Oroszlánhoz" címzett pékségének új cégérét, egy fémből öntött oroszlánt. A városi tanács azonban beidézte és utasította, hogy a cégért távolítsa el, mert veszélyes és városszépítési szempontból sem megfelelő. Az ügyben Neuhoffer a nádorhoz fordult, aki válaszában jóváhagyta a tanács álláspontját, a cégér eltávolítását; mivel azonban ezzel a kérelmezőt, aki jóhiszeműen járt io Egy 1909-ből származó átalakítási terven még megvan a bal 1. tengelyben a kapubejárat (Fővárosi Tanács VB. VIII. Osztály Tervtára, épületenként a mai helyrajzi számok sorrendjében őrzött tervcsomók, 24411. hrsz., a terv eng. száma: 88205/909— III.) — egy 1917-ben kelt felvonóépítési terven már nincs meg az önálló bejárat, megvan viszont a Kristóf tér 8. sz. házból átvezető földszinti átjáró (Uo. 93129/1917— III.). — A két épület közös helyrajzi száma 1924 óta: 24411. 11 Telekátírási jegyzőkönyvek, 1801—1807, p. 125. — Az átírás dátuma: 1805. jún. 25. Joseph Nahm és Joseph Neuhoffer foglalkozására vonatkozólag 1. Pallós: Pesti polgárok 1686—1848, p. 218, 221. (A Matricula Civium Pesthiensium feldolgozása, kiadatlan példány Bp. Főv. Levéltárában.) 12 Test. a. n. 196. fol. 20—21. 13 Telekátírási jegyzőkönyvek, 1834—1836, p. 288—289. Az átírás dátuma: 1836. febr. 18. Johann Neuhoffer foglalkozására: Pallós i. m., p. 221. 14 Főv. Tan. VB. VIII. Oszt. Tervtára, 24411 hrsz., 88205/909— III. : „Neuhoffer testvérek házában történendő átalakítások terve." 15 Sz. B. 6241/a, fol. 2.: „...für die richtige Ausführung Herr Lorenz Zofáhl Baumeister verantwortlich gemacht." 16 A ház további történetét dokumentálják a Főv. Tan. VB. VIII. Oszt. Tervtárában 24411 hrsz. alatt őrzött tervek: Belső, illetve földszint utcai homlokzati átalakítások, portálépítések. — A ház udvari részei 1944—45-ben súlyosan megsérültek; jelenleg csak az utcai traktus áll. 17 Telekkönyvek, 1733—1820, fol. 2. 224
