Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

adataival egybevetjük, meglehetősen hű képet nyerhetünk a Krisztinaváros ekkori állapotáról. A térkép egyébként az 1810-esnél néhány évvel korábbi állapotot tükröz. A datáláshoz a Krisztinaváros is támpontot nyújthat (a belterületen 1805-ben épült házak — a mai Kosciuszko Tádé utcában — már rajta vannak a térképen, a plébánia 1806-ban elkészült új szárnya még nem; a külterületen viszont már egy 1803-ban bizonyosan álló új ház — a Városmajor u. 34. helyén

63

' — sem került rá a térképre). A Városmajor utcának a mai Csaba utca és Alma utca közti szakasza, amelyet 1802-ben és 1808-ban parcelláztak, nagyobbrészt a Lipszky-térkép elkészülte után épült be, itt tehát csak az írott források adataira támaszkodhatunk. 1808-ban Rosier szerint a Krisztinavárosnak 263 háza volt, az 1813-as adókönyv 275 házat sorol fel (köztük nyolc különféle középületet)

671

; Lipszky térképén a középületekkel együtt 249 házat számolhatunk össze. Ha teljes pontosságra az akkori összeírások megbízhatatlansága miatt nem törekedhetünk is, a térkép információi és a körülbelül egy évtizeddel későbbi adókönyv adatai alapján elfogadhatjuk, hogy 1810 körül a Krisztinavárosban 260—270 lakóház állt.

65 A település valóban foltszerű volt, amint azt Rosier már 1808-ban megállapította. A beépítés három sűrűsödési pontja: a Nap-hegy keleti lejtője, a templom és a volt katonatemető közti rész, és a Városmajor utca—Kékgolyó utca környéke. E három folton kívül a hosszan elnyúló Fő utca — a mai Attila út — tartozott a valóban laza településhez. Ez a négy települési egység nemcsak területileg különíthető el egymástól, hanem bizonyos mértékig lakosságuk tekintetében, s ennek folytán városképi szempontból is. A Nap-hegy meredek lejtőjén (a Gellérthegy és Naphegy utcában) épült két házsor lényegében megmaradt annak, aminek eredetileg szánták: szegényebb elemek — kapások, kontár kézművesek — lakóhelyének. Nem így a legalsó — Krisztina körúti — házsor. Itt jómódú polgár-kézművesek, fiákeresek, kocsmárosok laktak. A házak méreteinek a Lipszky-térképről leolvasható különbségei is alátámasztják ezt; a Krisztina körút vonalán épült házak lényegesen nagyobbak, mint a felettük húzódó két — ekkor még névtelen — utca házai, s a kettő közül is a felsőbbnek, a mai Naphegy utcának, meg a Gellérthegy utca felfelé kanyarodó végének vannak kisebb háztelkei és házai (egy későbbi összeírásból tudjuk, hogy ezek az inkább viskónak, mint háznak nevezhető épületek többnyire csak egy szobából és konyhából álltak). A Krisztina körúti nagyobb telkeket ekkor már körülépítették, a másik két utcában továbbra is a fésűs beépítés maradt uralkodó. A következő „folt", a templom és a volt temető közti terület, erősen elütött a naphegyitől. Míg az utóbbin 107 ház volt, a templom és a temető közti — nagyobb — területen 1810 körül mindössze 40 ház állott. Ez volt a paloták és úri házak negyede, ahol a házak mögött nagy kertek sorakoztak. A mai Krisztina körúton, az iskola közvetlen szomszédságában Affolter özvegyének két nagy háza állt, mellette Mayerffy Ferenc akkor még kisméretű háza (a ma 6:í Uo. lib. 2. fol. 84. 64 Rosier id. m. 33 ; FL,, BL, Amtsbuch der

... Stadtcassa von Contributions

— Fond, 1813. 65 Az egykori városleírások a házak számát a ténylegesnél mindig nagyobbnak tüntetik fel, mert a telekkönyvben szereplő házszámok összegéből nem vonják le a beépítetlen házhelyek számát. 202