Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

Az első má sf él évii ze d eredményei Az alapítást követő első évek gyors fejlődése után az új külváros növekedése lelassult ugyan, de nem állt meg. 1775-ig 90, 1786-ig további 38 ház épült a Krisztinavárosban. Ebben az évtizedben tovább folytatódott a mai Krisztina körút, Gellérthegy utca, Városmajor utca beépülése, megkezdődött a mai Naphegy utca páratlan oldalának betelepítése. Az utóbbi helyen a város árusította tovább a házhelyeket, négyszögölenként 9 krajcárért, az addigiaknál többnyire kisebb — 40, 60, 100 négyszögöles —parcellákban, főleg kapások részére. Az itt kialakított házhelyek kertjei a mai Lisznyai utca vonaláig nyúltak, onnan kezdve a hegyoldalban szőlők voltak — egészen a XIX. század 80-as éveiben bekövetkezett, filoxéra okozta pusztulásukig. A Nap-hegyen tehát még több mint egy évszázadig ez maradt a település nyugati határvonala. 1786-ra beépült az a kicsiny sík terület is, amely a General-Wiese déli és a Tabán északi határa között feküdt. Itt, az Ördögárok két partján 11 új ház épült. A Krisztinaváros ezen a ponton egybeépült a Tabánnal: a két külváros közti határt az Ördögárok fölött átvezető kis híd alkotta. Az 1786-ban összeírt 128 ház közül 94 épült a Nap-hegy lejtőjén, a városi parcellázás keretében. 1776—1786 között a kápolnától északra, a Kuny Domokos utcában, a Krisztina körúton, a Városmajor utcában is épült néhány újabb ház. Egészben véve azonban a fejlődés üteme ebben az évtizedben az előző évekhez képest meglassult. Ez feltehetőleg annak tulajdonítható, hogy az első évek kapástelepesei jórészt kielégítették az addig felhamozódott munkaerő-szükségletet, s hogy a város tulajdonában volt olcsó házhelyek zöme az első 6—7 évben gazdára talált. 1786-ban szerepel a telekkönyvi összeírásban az első krisztinavárosi vámház, a kápolnától nyugatra vezető út mentén, a mai Krisztina tér 7. sz. helyén, a következő évben pedig egy második is, a mai Magyar Jakobinusok tere közepén. Lehetséges, hogy ezek nem abban az évben létesültek, hanem néhány évvel korábban; mindenesetre azonban 1776-ban még nem léteztek; a városi vámházak felszereléséről a városi vámbérlő által ekkor készített leltárban még nincs szó krisztinavárosi vámházról.

36 A vámházakat általában a beépített terület szélén helyezték el. Az új külváros nyilván ekkoriban, az 1780-as évek közepetáján érte el a beépítettség olyan fokát, hogy a magisztrátus szükségesnek találta vámházak felállítását a lakott területre bevezető főutak mentén. Ezeket a krisztinavárosi vámházakat azután egy 1834-es tanácsi határozat alapján bontották le; addigra a beépített terület már rég túlnőtt az említett pontokon, s így a vámok fennállása ezeken a helyeken értelmetlenné vált. 1786-ban az addig a várbeli jezsuita parókiához tartozó krisztinavárosi kápolnát az országúti ferencesek gondozására bízták és helyi káplánsággá alakították át. 1786-ban intézkedett a magisztrátus a Krisztinaváros temetőjéről. Ekkor vásároltak meg a tabáni katolikusok részére egy 6V2 holdas szántót a DeutschenThal dűlőben, s ezt jelölték ki egyúttal a krisztinavárosiak temetkező helyéül is.

37 Ez volt a mai Hegyalja út, Avar utca, Csörsz utca, Budaörsi út által határolt ún. régi németvölgyi temető, amelyet 1885-ig használtak. 36 Lásd FL, BL, Cam. ant. 453. 37 Buda — a Helytartótanácshoz, 1786, jún. 19. OL, C 49, Htt. Civ. Oec. 1786/239. Pos. 1. Nr. 30. 190