Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

mindenekelőtt a feltehető hamisítás korára fordítjuk, ami a hamisítás. mellett külön probléma. Györffy szerint a következő mozzanatok szólnak a XIII. század második felében történt hamisítás mellett : a) Az oklevél a budai káptalant a szent királyok alapítványának írja, ez az állítás pedig a 67. krónikafejezetben tűnik fel, ezt a fejezetet viszont szerinte Ákos mester készítette.

14 b) Györffy idézi és értelmezi az oklevél egyik megjegyzését: „országunk minden városa közül egykor (olim) fekvésére és nevére nézve leghíresebb" mondatszakaszát. „Ez a régi nagyságra visszautaló olim szócska ezenkívül még egyszer fordul elő oklevelünkben, ahol az egykori, tehát régmúltban kiadott 1212-i oklevélre hivatkozik".

15 c) Anakronisztikusnak tartja II. András korára Buda oklevelünkben civitas minősítését, mert szerinte akkor Buda még csak villa volt, és szintén korszerűtlennek tartja a Buda lakóira és társadalmi rétegeire vonatkozó terminológiát: >hospitibus indigenis<, a >tam civi, quam hospiti< és >incolae< kifejezéseket. Csakhogy az oklevél hamisításának és a 67. fejezet keletkezésének kora külön tárgyalandó kérdés. Az oklevél ti. csak abban rokon a kérdéses 67. fejezettel, hogy az alapítást a szent királyoknak tulajdonítja. Hiányzik azonban az oklevélből a 67. fejezet mondanivalójának lényege: a káptalan állítólagos római kiváltsága! A krónikával csak részben rokon motívumból nem lehet a kronológiára következtetni. Helytelenül érvel az értekezés az olim előfordulásaival is. Az oklevél ui. a két olim-ot nem azonos, hanem más-más értelemben használja, és az egyik előfordulás nem magyarázza a másikat. Az első alkalommal világosan régmúltat kifejező jelentés a második esetben nem áll meg. Akár hamis ti. az. oklevél, akár hiteles, mindenképpen II. András nevében szól és a második alkalmazásnál az olim a király uralmának korábbi eseményeire vonatkozik. A feltett hamisító csak a király helyzetébe képzelve magát használhatta másodszor az olim-ot, s nem a maga korától, hanem András uralmának valamelyik későbbi esztendejétől akarta a „múltba" utalni az 1212. évet, amelyre a második olim vonatkozik. A szócska másodszori használata abban a máshonnét is jól ismert értelemben fordul elő, amikor egyazon ember életének korábbi eseményére utal.

16 Egyéb esetekben csak egy-két évvel régebbi eseményeket is kifejezhet. Jó példa erre Béla ifjabb király 1222. évi adománylevele, amely „discordia inter patrem nostrum et nos olim exorta"-ról ír.

17 Világos tehát, hogy az olim-ot nem azonos értelemben használja két ízben az oklevél s a két előfordulás más-más időben történt dolgokra vonatkozik. Ezért a második oíim-ból a feltett hamisítás korára következtetni nem lehet. A budai lakosságra vonatkozó kifejezések közül az incola egyáltalán nem korjellemző: alkalmazza II. András is nemegyszer, pl. 1220-ban: „quandam terram wdornicorum nostrorum cum incolis eiuslem"

18

; 1233-ban: „ad quandam terram, quam incole Buzustelek appellant".

19 14 Györffy: Disszert. Függelék 30. 15 Uo. Függelék 31., 126. jegyzet. 16 Szentpétery, E.: Scriptores Rerum Hungaricarurn tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. (Röviden: SRH.) I. Budapestini, 1937. 33. 17 Smiciklas, T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavo-niae. III. Zágráb, 1905. 220.; Pauler: MNT. II

2

. 86—87. 18 Wagner: UBBurg. I. 148. 19 Uo. I. 48. 20