Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

birtokai például Somogy megyében (Merenye, Budavári-Dencs, Budavári-Muszt) és a Balaton-Felvidéken (Budavári)

23

'. A rövid privilégium eszerint ezekre a birtokokra is ki akarja terjeszteni (vagy megszilárdítani) azt az immunitást, amelyet a hosszabb oklevél csak Buda területén biztosított a prépostnak, ezért fogalmazza az immunitás-szöveget a budai territórium helyett a „budai egyház népére" vonatkozóan. Az immunitást adományozó helyen a rövid oklevél szövege ismét „továbbfejlesztette" a bővebb változat szövegét. A corroboratióról már szóltunk.

24 A datum per manus formulában a hosszabb oklevél Tamás kancellárt szebeni és veszprémi prépostként, a rövidebb csak szebeni prépostként említi. Szentpétery szerint Tamás 1212-ben nem viselte a szebeni prépost címet így magában,

25 hanem szebeni prépostságát a veszprémivel együtt emlegetik az 1212. évi oklevelek

26

. Itt a hosszabb oklevél szövege mutatkozik hívebbnek. A méltóságsor a rövidebb szövegben jóval hiányosabb. De nemcsak erről van szó. A rövidebb oklevélnek itt látszólag lenne a bővebb szövegnél pontosabb adata: Bánkot ti. a rövid privilégium nádornak és kevei ispánnak írja, a hoszszabb oklevél 1295. évi átirata pedig nádornak és körösi ispánnak. Csakhogy a hosszabb oklevél egyéb tekintetben is jobb másik két átirata Bánknak szintén kevei ispánságáról tudósít, eszerint pedig nyilvánvaló, hogy a körösi ispánság az 1295-ös átirat szövegrontása, s a hosszabb privilégium eredetije (vagy állítólagos eredetije) Bánkot szintén kevei ispánnak írta. E helyen tehát a rövidebb oklevél nem tartalmaz helyesebb szöveget a hosszabb eredetijéhez képest. Fontos eltérés van a méltóságsor végén : a bővebb szöveg Miklós pozsonyi ispánt, a rövid pedig hasonló nevű győri ispánt és királynéi curialis comest szerepeltet. 1212-ben egyéb oklevelek Miklós pozsonyi ispánról tudnak

27

. Miklós nevű győri ispánról és királynéi udvarispánról 1213-ból van tudomásunk.

28 A méltóságsorban ismét a bővebb szöveg adata látszik hitelesnek és eredetinek, feltéve, hogy újabban esetleg nem kerül elő a rövidebb változat adatának helyességét igazoló oklevél. A rövidebb oklevél megfigyeléseink szerint olyan egyedülálló szerkesztés, melynek szerzője a hosszabb változat méltóságsorán válogatva rövidített: a két érseket, a nádort és a király curialis comesét véve ki belőle, s hogy e névsor valamennyi egyházi és világi főméltóságviselőt tartalmazhassa, még a királyné udvarbíráját, Miklós győri ispánt csatolta hozzájuk. Mivel ilyen méltóságválogatással eddig még nem találkoztunk XIII. századi királyi okleveleinkben, a tárgyalt 1212-es oklevél, legalábbis egyelőre olyan szerkesztésnek tekinthető, mely a rövidebb privilégiumok egyik ismert csoportjába sem illeszthető.

29 Esetében tehát tudatos eljárást tételezhetünk fel. Összegezésként tehát megállapíthatjuk, hogy a két oklevél diplomatikai, nyelvi és történeti szempontból való vizsgálata, s a rövidebb szerkesztés pecsételési hiányai minden tekintetben megerősítik azt a felfogást, hogy a rövidebb hamisítvány szövege a megbízhatónak egyelőre szintén nem minősíthető hoszszabb privilégiumtól függ, s mint már Szentpétery is megállapította: annak 23 Uo, 153. 24 L. az 1. §. végét. 25 Szentpétery: Erit. jegyz. I. 280. reg. 26 Uo. I. 269., 270., 273. reg. 27 Karácsonyi, J.—Borovszky, S.: Regestrum Varadiense examinum ferri candentis ordine chronologico digestum. (Budapest.) 1903. 14. 28 Uo. 16. 29 A II. András-kori királyi oklevelek fajtáira (ünnepélyes privilégiumok és egyszerű privilégiumok) vonatkozólag 1. Szentpétery L: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. 98. 18