Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Felhő Ibolya: Buda elsősége a tárnoki városok között = Budas, Vorrangigkeit unter den Tavernikalstädten 153-178

városoknak sikerült kifejleszteniük és egyre inkább állandósítaniuk azt a gyakorlatot, hogy a tárnokmester polgári bírótársakkal s egyben városi jogszokások szerint ítélkezzék ügyeikben,

7 megszűnt ez az idegenkedés. A XV. század első évtizedeiben a tárnokmester már egyedül polgári bírótársakkal ítélkezett.

8 Ezek a polgári bírótársak a jelentősebb, nagyobb királyi városok küldöttei voltak, természetesen felváltva, úgy, hogy egyszerre csak néhány város küldöttei vettek részt az ítélkezésben. A XV. század közepe táján azonban a városok egy csoportja: a hét szabad királyi város, amelyhez Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Eperjes és Bártfa tartozott, valósággal kisajátította magának a tárnokmesteri bíráskodást, olyan értelemben, hogy ettől kezdve csak e hét város kiküldött polgárai vehettek részt a tárnokmester elé kerülő ügyek tárgyalásában. Ennek természetes következménye az lett, hogy más szabad királyi városok polgárai egyre kevésbé fordultak fellebbezéssel a tárnokmester elé.

9 1564-től azután a tárnokszéki ülésen hozott határozat alapján a hét város — a tárnoki városok — küldöttei csak e hét város fellebbezett pereiben ítélkeztek.

10 A többi szabad királyi város, amely ily módon a XV. század közepétől kezdve egyre inkább kiszorult a tárnoki bíráskodásból, más megoldást keresett. Egyesek — Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse, amelyekhez később más városok is csatlakoztak — pereiket közvetlenül a királyhoz fellebbezték, az pedig személynökére bízta az ilyen ügyekben való ítélkezést. így a XV. század végére már kialakult e személynöki városok végleges felső bírósága, a személynöki szék (sedes personalitia), amelyen a személynök a királyi tábla bíráiból — tehát nem polgári bírótársakból — alakított öt tagú tanácsban ítélkezett. A bányavárosok pedig a XV. században saját kiküldöttekből hoztak létre felsőbíróságot,amely Körmöcbányán működött. A hét tárnoki város — amelyhez a XV. század vége felé nyolcadikként Pest is csatlakozott

11 — egy jogcsaládba tartozott, mert valamennyinek a privilégiumait a főváros, Buda kiváltságainak mintájára állították össze.

12 Rajtuk kívül még más városok is Buda városának jogait kapták ugyan, de ezek a városok kevésbé jelentősek voltak, árumegállító joguk sem volt.

13 Természetes tehát, hogy Buda — egyébként is az ország fővárosa — kezdettől fogva vezető szerepet töltött be a hét, majd Pesttel együtt nyolc város közös bírói fórumává alakult tárnoki ítélőszék tevékenységében. Ez a vezető szerep három kérdésben nyilvánult meg szemmel látható módon: a tárnokszéken megjelenő városi küldöttek rangsorában, a tárnokszék üléseinek helyszínében és a tárnoki városok jogait magukban foglaló kiváltságlevelek, illetve a tárnokszék működéséhez szükséges iratok őrzésében. Minthogy ez a három kérdés egymással szoros kapcsolatban van, mi is együttesen fogjuk nyomon követni alakulásukat a fellelhető forrásokban. Ifj. Szentpétery Imre, aki a tárnoki ítélőszék kialakulását részleteiben feltárta, az 1456. évi tárnokszéken hozott statútumokat tartja a tárnokszék első fennmaradt hiteles szabályozásának. Ez először is felsorolja a hét szabad várost, a következőképpen: „Das sind die Siben freystett, Ofen, Caschau, Presburg, Tirna, Ödenburg, Eppresch, Partuell".

14 Vagyis a felsorolásban Buda van 7 Uo. 33—35. 1. 8 Uo. 35. 1. 9 Uo. 41. 1. 10 Uo. 65. 1. 11 Uo. 60. 1. 12 Uo. 36. 1. 13 Uo. 36. 1. li Uo. 81. 1. 154