Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Felhő Ibolya: Buda elsősége a tárnoki városok között = Budas, Vorrangigkeit unter den Tavernikalstädten 153-178

FELHŐ IBOLYA BUDA ELSŐSÉGE A TÁRNOKI VÁROSOK KÖZÖTT Midőn 1686-ban Buda városa felszabadult a csaknem másfélévszázados török uralom alól, az ország évszázadokon át volt fővárosának, Zsigmond és Mátyás egykori európai hírű fényes székhelyének úgyszólván a semmiből kellett megkezdenie a küzdelmet az újbóli felemelkedésért. Ennek a sok kitartást, szívósságot igénylő harcnak egyik fontos eszköze a hajdani kiváltságos helyzet: a szabad királyi és fővárosi rang, valamint a tárnoki városok sorában betöltött szerep jogi és gyakorlati visszaszerzése volt. Cikkünkben Budának ez utóbbi cél, vagyis a tárnoki városok közé történő visszavétel és a tárnoki városok sorában őt megillető elsőség érdekében tett erőfeszítéseit és ezek eredményét szeretnénk nyomon követni, különös tekintettel a tárnoki városok közös levéltárának sorsára. Ezért először is a tárnokszéki bíráskodás kialakulásával,, a tárnoki városok csoportjának a többi szabad királyi várostól való elkülönülésével kell foglalkoznunk. A tárnokmester az Árpádok idejében a király központi kamarájának és a királyi haszonvételeket kezelő személyeknek az élén állott — egyedül a vámjövedelmek kezelői nem tartoztak alá

1 —, emellett a XIII. század folyamán már többször említik úgy városi kiváltságlevelekben, mint aki a városok főbíráját, a királyt ebben a minőségében helyettesíti.

2 A XIV. század közepe felé a tárnokmester kétirányú — pénzügyi és bíráskodási — szerepe kezd különválni,

3 a tárnokmestert egyre inkább a városok ügyeiben való bíráskodás foglalja le, a pénzügyek intézését pedig a kincstárnok veszi át.

4 Zsigmond már arra törekedett, hogy a tárnokmestert közbülső fórummá tegye a városok és a király között s 1405-ben törvényben mondotta ki, hogy akkor hozhatók elé a polgárok perei, ha a tárnokmester nem akarna igazságot szolgáltatni.

5 A városok ebben az időben még idegenkedtek a tárnokmester bíráskodásától, sőt komoly ellentétek is voltak a tárnokmester és a városi polgárság között, úgyhogy Nagy Lajos és Zsigmond több ízben kénytelen volt védelmébe venni a polgárokat a tárnokmester sanyargatásaival, bántalmazásaival szemben.

6 Amint azonban a 1 Boreczky Elemér: A királyi tárnokmester hivatala. Budapest, 1904, 17, 48. 1. 2 Ifj. Szentpétery Imre: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Különnyomat a Századok 1934. évi pótfüzetéből, 4. 1. 3 Uo. 5. 1. 4 Uo. 6. 1. 5 Uo. 9—10. 1. G Uo. 23—30. 1. 153