Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Morvay Endre: A Pest-budai repülőhíd = Die fliegende Brücke von Pest-Buda 131-151

másikat a far-részén kell megerősíteni, ami által — a két kötél hosszának és a megerősítés helyének kellő megválasztásával — a hidas oly szögbe állítható a folyó sodrához képest, hogy a víz sodrása azt oldalirányban, a kívánt part irányába mozgassa.. ."

24 Ez azonban csak a járóhíd működésére vonatkozik, a repülőhíddal való kapcsolata csak annyi, hogy annak hosszú kötelével lett megtoldva. A tévedés abban áll, hogy a repülőhidat a kieresztett kötélen nem ugyanolyan módon kell megerősíteni, mint a járóhidat. A leírt szerkezet a két kompfajta formai kombinációja, de működési elvét tekintve nem lehet repülőhídnak nevezni. Révai Nagy Lexikona szerint: „Az ún. repülő kompok alkalmazása különösen a gyorsáramú keskeny folyókon célszerű. Ily kompok a folyam közepén elsülylyesztett horgonyon s az ahhoz erősített kötélen v. láncon lógnak s egy óraingához hasonló módon mozogván, majd az egyik, majd a másik partot érintik. A mozgató erő rendesen az áramlat, mely erejével a megfelelőleg állított kormányrúdra hat és e kompokat tolja."

25 Dr. Radnai Lóránt ezt írja: „Fejletteb átkelést jelentett az ú.n. repülőhíd. Ennek lényege az volt, hogy a kompot egy igen hosszú kötélre kötötték. A kötél végét a folyó közepén lehorgonyozták. E körül a lehorgonyzási pont körül a komp, mint valami inga mozoghatott a két part között. A mozgást a víz sodra biztosította a komp kormány lapátjainak segítségével."

26 Az ilyen módon kormányzott komp csak a folyó közepéig tud hatolni, innen már a víz sodra ellene dolgozik. Erről cikkéhez közölt rajza is meggyőz, mert ha a hosszú kötél a komp orr-részének közepén van megerősítve, kormánylapáttal nem lehet helyzetéből eltéríteni, a komp a folyó közepén lebegve megáll. (5. ábra.) Amint látható, a legtöbb leírás azonosan említi a hosszú kötél lehorgonyzását, és azt, hogy a kötelet apró csónakok tartják a víz felett. Valóban a repülőhidat ábrázoló vedutákon ezek a csónakok határozzák meg ennek a közlekedési eszköznek jellegzetes látványát. Ezek szerepe — ti., hogy a kötelet a víz felett tartják — egyértelműen világos, a metszetekről leolvasható. Kevésbé világos a kettős árboc és gerenda szerepe. Ennek fő oka az, hogy a metszetek nem ábrázolják azonosan. A Werner-féle metszeten (6. ábra a.) a két árbocot egy vonal köti össze, de az árbocok kettős vonallal ábrázoltak, tehát az összekötő vonal lehet egy kötél is. Hislernél (6. ábra b.) és Binder térképmetszetén (6. ábra c.) két vonal köti össze az árbocokat, tehát olyan, mintha egy összekötő gerenda kontúrjait ábrázolná. Míg Binder látképmetszetén (6. ábra d.) a két gerenda világosan kivehető, ő azonban a merevítő kötélzetet is feltünteti, ami a többi metszeten hiányzik. A szemtanú leírását olvashatjuk Schemerl József útügyi tanácsos 1807-ben megjelent munkájában. Schemerl a repülőhidat pontosan írja le, de működését nem ismerteti, mivel ez neki mint kortársnak természetes és magától értetődő volt. Leírásában azonban olyan értelemzavaró kifejezést használt, melyet azok, 24 Dr. Gál Imre: Régi magyar hidak. Budapest, 1970. 17. 1. 25 Révai Nagy Lexikona. Budapest, 1914, XI. köt. 837. 1. 26 Dr. Radnai Lóránt: A Lánchíd. Műemlékeink, Budapest, 1961. 7. 1. 27 Friedrich Bernhard Werner rajza után készített rézmetszet 1732 körül. Budapesti Történeti Múzeum. Leltári sz. : Lanfr. 123. 28 Binder János Fülöp rézmetszete 1760 körül. Budapesti Történeti Múzeum. Leltári sz.: Lanfr. 129. 29 G. Hisler rézmetszete 1730 körül. Budapesti Történeti Múzeum. Leltári sz.: 14799. 30 Binder János Fülöp rézmetszete 1761. Budapesti Történeti Múzeum. Leltári sz.: Lanfr. 130. 138