Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Nagy Lajos: A Buda visszafoglalását ábrázoló lotharingiai gobelinek kérdései = Zur Frage der Lotharingischen Gobelins mit der Darstellung von Buda 113-129
tett olajfestmények is mind tükörképben vannak, tehát teljes mértékben átvették a Meulen-rajzok beállítását, ami mindenesetre azt bizonyítja, hogy Herbei nem volt jelen azoknál az eseményeknél, amelyeket ábrázolt. A kis győzelmi-sorozathoz a Meulen-rajzokat használták fel, de hogy a kartonokat ki készítette, nem tudjuk. A kartonok készítője (vagy készítői) szigorúan ragaszkodott forrásához, s nyilvánvalóan nem a szándéka, hanem képességeinek a korlátozottsága okozta azt, hogy rajza meglehetősen primitívre sikerült, amit még fokozhattak a szövés közben elkövetett hibák is. Valószínűleg ez a kezdetlegesség lehetett az oka annak, hogy új sorozat kezdését határozták el, s az új kartonok megrajzolására Du Rup francia festőt hívták Nancyba. Du Rup nem a Meulen-rajzokat vette forrásnak, talán kézbe se vette, mert ha kézbe veszi, látnia kellett volna, hogy azok kartonkészítéshez szükséges és alkalmas rajzok, tehát tükörképek. Herbei olajfestményeiről készített kartonokat, tehát tükörképről tükörképet, s ez okozta azt, hogy a Du Rup kartonai alapján készített gobelinek is tükörképben vannak. Du Rup és utóda, Martin nem szolgai módon másolták Herbei olajfestményeit, hanem művészi elképzeléseinek és a gobelin-technika igényeinek megfelelően alakították azokat. A lényeges elemek változatlanok maradtak, de a jelenetek mozgalmasabbakká váltak, amit elsősorban új alakok berajzolásával, a jelenetek csoportosításával értek el, a háttereknél (városkép, táj) azonban ragaszkodtak forrásukhoz. A Lotharingiai Károly győzelmeiről készített valamennyi gobelinnek az ősforrása tehát Meulen rajz-sorozata. A sorozatnak a budai lapjai, s különösen a Buda bevételét és kifosztását, valamint a Lotharingiai Károly diadalmenetét ábrázoló lapok olyan városképeket adnak, amelyek más ábrázolásokról nem ismeretesek. Ezeket a városképeket csak a helyszínen készíthették. Hogy Meulen jelen lett volna 1683—1687 között Lotharingiai Károly minden hadműveleténél (Bécsnél, Pozsonynál, Párkánynál, Esztergomnál, a Szentendrei-szigeten, Budánál, Érdnél, Mohácsnál, Eszéknél, Szegednél, Erdélyben), elképzelhetetlen, s annak is kevés a valószínűsége, hogy Magyarországon, vagy Budán járt volna. XIV. Lajos francia király udvari festőjének a részvétele Ausztria török-ellenes háborújában, éppen a franciák által elűzött Lotharingiai Károly mellett még azzal sem valószínűsíthető, hogy tudunk franciák részvételéről a felszabadító háborúban, s hogy ezek között volt Lotharingiai Károly két unokaöccse, Commercy és Vaudemont herceg is. A rajzokat a Lotharingiai Károly vezérkarához tartozó mérnökök egyike készíthette. Budánál ebben a vezérkarban tíz mérnök volt, akik közül csak Marsigli és Fontana neve ismeretes. Hallart és De la Vigne a bajor választófejedelem vezérsége alatt szolgált, 17 s így kizárt, hogy ezeket a rajzokat ők készítették volna. A helyszíni rajzok készítőit minden valószínűség szerint az ismeretlen nevű mérnökök között kell keresni. Meulennek a rajzok elkészítésére a megbízást 1687—1690 között még Lotharingiai Károly adhatta, rendelkezésére bocsátván mindazokat a rajzokat, amelyek az egyes jelenetekhez háttérnek, díszletnek szükségesek (a tájképek — mint az Erdély leigázását ábrázoló jelenetnél — nyilvánvalóan Meulen rajzai). Lotharingiai Károly választása Meulenre, mint gobelin-tervezőre esett, saját dicsőségét kívánta hirdetni a faliszőnyegeken, nyilvánvaló politikai célzattal, mintegy igazolva saját politikáját: a törökök kiűzésével Magyarországról Ausztria biztonságban érezheti magát, és Franciaország ellen fordulhat. E gobelineknek még külön érdekessége az, hogy Lotharingiai Károly dicsőségét az a festő rajzolta meg, aki alig húsz évvel korábban éppen a Lotharingiai család bukásáról festett képeket: Nancy elfoglalásáról, a Lotharingiai herceg és Turenne találkozásáról. 17 Károlyi— Wellmann, i. m. 116—119. 126
