Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Nagy Lajos: A Buda visszafoglalását ábrázoló lotharingiai gobelinek kérdései = Zur Frage der Lotharingischen Gobelins mit der Darstellung von Buda 113-129

készült el a Nancy melletti La Malgrange gyárban, Károlyi szerint van der Meulen vázlata szerint, Layer ötven év múlva ismét Herbel-t és La Malgrange-t említett, s készítésének idejét 1725-re tette. Fekete Lajos viszont úgy határozta meg, hogy „La Malgrange 1725 körül készült falkárpitja". Változott az első és a második budapesti bemutatás között és után a gobelin címe is. Majláth szerint „Lotharingiai Károly hg fővezér bevonulása Budavárába, a bevétel utáni öldöklések s rablások első napján", a Vasárnapi Újság közlése szerint „Budavár bevétele és kifosztása a keresztény hadak által 1686. szept. 2.", Layer szerint „A janicsárok lemészárlása és Buda város fosztogatása", Fekete szerint „Az égő budai vár". Az első — helyes — meghatározás témájából és helyszínéből végül az „égő budai vár" lett, s Herbei kartonjából (vagy van der Meulen vázlatából) La Malgrange, mint művész. Az ábrázolás témájának és helyszínének bizonytalan meghatározása következtében az ábrázolás topográfiai hitelességének vagy forrásértékének a vizsgálatára egyáltalán nem került sor, s a gobelin készítésének a körülményei is meglehetősen összezavarodtak a különböző leírások és ismertetések során, s figyelmen kívül hagyták Böheim Vendelnek 1898-ban a „Habsburg-ház műkincseiről" megjelent leírását, amely részletesen tárgyalta és felsorolta a — részben a bécsi császári és királyi Hofburg szertartási lakosztályában I. Ferenc császár hagyatékából származó — lotharingiai gobelineket, amelyeknek egyike „a janicsárok lemészárlása és Buda zsákmányolása" tárgyú, s szerinte is Herbei tervei szerint készült gobelin. Böheim közléséből ismert volt az is, hogy a lotharingiai ház „egyik legkiválóbb tagjának hőstetteiért való lelkesedését és elragadtatását művészi kárpitoknak" két „gazdag sorozatával juttatta pompás és méltó kifejezésre". Az első sorozat 1705 táján készült Charles Mitté vázlatai szerint a Nancy melletti La Malgrange gyárban, s öt darabból állott, a másik tizenkilenc darabból álló sorozat pedig, Herbei tervei szerint, ugyanott, 1720 táján (1729-ig).

7 Az első sorozat is tartalmazott egy „Buda zsákmányolása" tárgyú gobelint, azonban ez a legutóbbi évekig ismeretlen volt. Ezt a gobelint 1954-ben mutatták be a nancy-i Musée Lorrain Szarvasok Termében, s fényképét 1958-ban tette közzé Michel Antoine.

8 Ennek a gobelinnek a bemutatása és közlése nemcsak újra felveti a Buda város belsejét ábrázoló eddig ismert gobelinnel kapcsolatos kérdéseket, hanem azok megoldását is ösztönzi és elősegíti. Lotharingiai Lipót 1697-ben a ryswicki békeszerződés alapján visszakapta a X*IV. Lajos által 1670-ben elfoglalt hercegségét, s 1698-ban visszaszerezte az ősei által a XVI. század óta gyűjtött gobelinek gazdag gyűjteményét, s azok kezelését és restaurálását a nancy-i származású Charles Mitté-re bízta, kinevezte őt a „tapissier de l'hôtel ducal et le chef du gardemeuble" tisztségére. Mitté a hercegi palota egyik szárnyában felállított szövőszékem előbb a régi gobelineket restaurálta, később kezdett csak foglalkozni új gobelinek készítésével. Erre az ösztönzést Lotharingiai Lipót 1699. évi versailles-i látogatása adta. E látogatás során Lotharingiai Lipót XIV. Lajos palotájában a gobelin-művészet remekeit ismerte meg (a beauvais-i műhelyekből származó Királyok tör7 Böheim Vendel, A Habsburgház műkincsei. Radisich Jenő, Magyar műkincsek. Bp. 1898. II. 8 Michel Antoine, La tapisserie du pillage de Bude et les ateliers lorrains du XVIIie siècle. — Musée Lorrain. Quelques enrichiessements récents. Edition du Pays Lorrain. 1958. 41—48. 114