Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

immunitást adományozó oklevelünk, melyet a XIII. században még sok hasonló követett". Amit Gárdonyi kifogásolt, hogy a prépost bíráskodása ... a megjelölt területen belül esetleg felépítendő falvakra is kiterjed — szerinte az immunitásnak magyarázata.

24 1961-ben ugyanígy vélekedik „Középkori magyar városprivilégiumok" c. tanulmányában.

25 Ebből az áttekintésből főleg az tűnik fel, hogy a tárgyalt 1212-i oklevéléiről az elmúlt száz év alatt sok ellentétes vagy ingadozó megállapítás született, néha még ugyanattól a szerzőtől is. Legszembetűnőbb ez Gárdonyinál, aki pedig a magyar diplomatika képzett művelője volt, és alapvető jelentőségű tanulmányt írt II. Géza 1148-i

26 és IV. Béla 1244-i budapesti vonatkozású okleveléről

27

, s mint a Budapest történetének okleveles emlékei szerkesztője, jól ismerte a fővárosunk múltjára vonatkozó középkori okleveles anyagot.

28 Az ő példája tehát arra figyelmeztet, hogy valóban kemény diót akar feltörni, aki ezekhez az oklevelekhez nyúl. Magam (1964 óta) Buda és Pest fővárossá alakulásának kezdetei után kutatva — a feltétlen hitelű Doma-féle oklevél birtokában nem törődtem annyit a vele egykorú s a kérdéssel kapcsolatos hamisítványokkal, mint korábban. Belőle, továbbá néhány ismert IV. Béla-kori oklevélből és Rogerius több adatából pedig azt a következtetést vontam le, hogy királyaink a XII. és XIII. század fordulóján — a családi Esztergom és a sacrális jellegű Székesfehérvár mellett, az ország földrajzi, tehát természetes központjában: Óbudán új (közigazgatási) székhelyet alapítottak, s ezt a tatárinvázióig minden bizonnyal rendszeresen használták is.

29 Legújabb kritikáját ezeknek az okleveleknek Györffy Györgytől bírjuk, aki (a *-os jegyzetben) említett értekezésében Doma oklevelét szintén értékesíti azzal az eltéréssel, hogy a Karácsonyi által megállapított keltét (1213, 1213 k.) Óbuda 1212-i eladományozása miatt elveti, s a benne található archontológiai adatok alapján az 1209 és 1213 közötti évekre teszi. Szerinte „ez az oklevél világosan arra mutat, hogy Óbuda II. Endre alatt a város 1212-ben történt eladományozásáig ismét királyi székhelyként fungált".

30 Ezután, az 1212-i oklevél ismertetésére és kritikájára térve megállapítja: a II. Endre okleveléből kiderül, „hogy Imre király Óbuda területét borcsöbör adójával, vásár vám jávai és a lakói felett való bíráskodás jogával együtt odaadta az óbudai prépostságnak, amellett jelentékeny mennyiségű kősót utalt ki számára".

31 Óbuda földesúri várossá süllyesztéséről értekezve „az 1212-i oklevél azon megjegyzéséből, hogy II. Endre 1205-i trónralépése után ,némelyek gonosz sugalmazására' kényszerült Óbuda elaJományozását érvényteleníteni... 1212-ben azonban. . . visszaadta az egyháznak Óbuda egész területét, az ítélkezéssel, vásárvámmal, csöbrökkel és a sóadománnyal együtt, sőt az eladományozott város határait le is írta" — arra az eredményre jut, „hogy Imre és II. Endre idejében — kivéve az 1205—1212. éveket — Óbuda mint királyi tartózkodási hely háttérbe szorult", s újból azzá és igazgatási központtá IV. Béla tette, ezért ,,1235-re tehetjük a királyi udvarház, helyesebben palota építésének kezdetét".

32 24 Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. TBM. XIII (1959) 26. és passim. 25 Középkori magyar városprivilégiumok. TBM. XIV (1961) 30., 43. 26 Gárdonyi A.: Az óbudai káptalan kritikus oklevelei. 57 (1943) 15—17. 27 Gárdonyi A.: Budapest legrégibb kiváltságlevele. Turul 28 (1910) 75—117—127. 28 L. a 2. jegyzetben i. m. 29 L. az 1. jegyzetben i. m. 30 (A továbbiakban: Györffy : Disszert.) 105., 163. 31 Györffy: Disszert. 168., 113. jegyzet. 32 Uo. 168—182. 10