Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Scheiber Sándor: Egy budai Mendel Nürnbergben = Ein ofner Mendel in Nürnberg 79-86

Az első részben található a bennünket érdeklő eset.

7 A muziv stílusú fogalmazásból a következő történelmi értesítés hámozható ki. A nürnbergi zsidók 1499-es kiűzetésének előidézője egy nagyon gazdag zsidó volt a budai gyülekezetből (paw rhripi). A nürnbergi hitközségben akart megtelepedni. Hatalomra tört, hogy „a nagyokat ledöntse és az alacsony sorban levőket felemelje". Mindezt vagyona segítségével kívánta elérni. A zsidók hevesen ellenezték, noha a tervet már a polgármester is magáévá tette. Ez utóbbi bosszúból megszervezte a városi tanácsot, hogy — Ulm példájára — a császártól kérjék a zsidók kiűzését és házaik elkobzását. Az Északról jött gazdag ember, aki nem akart a gyülekezetnek ártani, csupán önmagának használni, később elvesztette vagyonát és befolyását. A nevét nem mondja meg: „Egy valaki" (üDTll Ï*MÛ KnntP). „Én, aki írom ezt, láttam őt mások asztalához támaszkodni, s ivadéka rossz útra tért." Rosheim sine ira et studio rögzíti az eseményeket. Nem a budai zsidónak tulajdonítja a kiűzetést, de a hatalomra való törekvése és a hitközséggel való összetűzése közvetetten előidézője lett ennek. Értesítésének hitelt kell adnunk, hiszen kortársként tanúja volt mindennek, ismerte a főszereplőt és fiát. E históriai részlet eddig ismeretlen volt. A nürnbergi zsidók kiűzetését tárgyaló nem héber források okul az erős létszámgyarapodást, uzsorát és a keresztények kizsákmányolását hozzák fel.

8 Egyébként nem sok eredménye volt, mert alig három évtizeddel később a közeli Fürthben alakul virágzó hitközség, amelynek tagjai megtalálják a kapcsolatot a nürnbergi kereskedőkkel és iparosokkal.

0 Ki volt ez a budai zsidó? A szöveg kiadója a bevezetésben (24. 1.) fájlalja, hogy nincs semmi fogózó az azonosításhoz. Jegyzetben azonban jó érzékkel azt írja (12.1.): „Lehet, hogy itt célzás történik nevére." Valóban, a |*HÖ (man) szó fölötti rövidítés a Man, Mandel, Mendel családra utal. Ez a középkorvégi Magyarország legtekintélyesebb, leggazdagabb zsidó famíliája. A mai tudományos felfogás szerint feltehetően Németországból vándorolt be Magyarországra és az 1470-es évektől Budán, Pozsonyban és Sopronban mutatható ki. A korán kikeresztelkedett Ernuszt János királyi kincstartó javaslatára Mátyás király ennek a családnak adta a zsidó prefektúrát. Nyilván Ernuszt baráti köréhez, talán rokonságához tartozott.

10 Négy Mendelt ismerünk név szerint ebben a tisztségben (praefectus iudeorum).

11 Feladata a királyi kincstár számára a zsidók adójának beszedése volt. Ennek fejében a királytól kiváltságban részesült és védhette a zsidóság érdekeit a támadásokkal szemben. Ünnepi alkalmakkor díszes csapat élén kísérte a királyt és felmentést kapott a megkülönböztető jel viselése alól. A magyar zsidóság felett hatalmat gyakorolt. A prefektúra — a mohácsi vészt követő zsidóüldözések és kiűzetések következtében — megszűnt.

12 A Mendeleknek ezentúl nem találjuk nyomát az országban. 1534-ben egy gazdag zsidó kereskedő azzal az ajánlattal fordult Grittihez, János király kormányzójához, hogy tíz esztendőn át évi tízezer márkát fizetne, ha 7 Iosephi de Rosheim Sefer Hamimiknah. Ed. H. Fraenkel—

Goldschmidt. Jerusalem, 1970. 12—13. 8 E. Mummenhoff: Die Juden in Nürnberg bis zu ihrer Austreibung im Jahre 1499. Gesammelte Aufsätze und Vorträge. I. Nürnberg, 1931. 326—334. További irodalom: E. G. Lowenthal, Publications of the Leo Baeck Institute. Year Book. 15 (1970) 235. . 9 G. Michelfelder : Die wirtschaftliche Tätigkeit der Juden Nürnbergs im Spätmittelalter. Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs. I. Nürnberg, 1967. 257. 10 A. Kubinyi, Enc. Jud. XI. Jerusalem, 1971. 1316. 11 Ph. Grünvald: Die Porträt-Siegel der Judenpräfekten Ungarns. N. M. Gelber Jubilee Volume. Tel-Aviv, 1963. 285—292. 12 A. Kubinyi, Enc. Jud. XIII. Jerusalem, 1971. 963. 32