Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

a XII. és XIII. század fordulóján alakulóban levő újabb fő-, illetve székvárosa: (Ó-)Buda (és Pest). Budapest múltjának ezt a kezdeti szakaszát vizsgálva tehát — érzésünk szerint — a legcélszerűbben akkor járunk el, ha mondanivalónkat reá alapozzuk. 1 Rogerius mester a tatároktól elpusztított Magyarországról 1244 táján, valószínűleg Győrött (vagy Sopronban) szerkesztett

2 Siralmas Énekének bevezető' fejezeteiben felvázolja és elemzi azokat a belpolitikai ellentmondásokat, amelyek végső soron az ország 1241-i romlását okozták

3

, majd tulajdonképpeni tárgyára térve — elmondja

4 : Magyarországon 1240 karácsonya táján vették hírét, hogy a tatárok már az ország határát pusztítják

5

. A király Dénes nádort küldte a Vereckei-hágó megerősítésére s elrendelte, hogy a nemesek és a királyi serviensek, továbbá a várőrök ós mindazok, akik várszolgálatra vannak kötelezve, készüljenek fel a hadbaszállásra. A magyarság különben (a Rogerius által kifejtett okokból) szenvtelenül fogadta a veszedelem hírét és a királyi intézkedéseket, felkészülés helyett pedig a farsang élvezeteinek szentelte napjait

6

. „A nagyböjt idejének közeledtével — folytatja Rogerius — ama hír nőttön-nőtt. A király elindult bizonyos Buda nevű városba (ad quandam villám, que Buda dicitur), mely a Duna partján fekszik. Itt szokta ugyanis megünnepelni a nagyböjtöt, mert, mint mondják, e hely jobban megközelíthető (locus communior). Meghívta érsekeit, püspökeit és az ország más előkelőbbjeit, és folytonosan arról tanácskozott, miképpen láthatná el azt a nagyfontosságú ügyet", majd újból készülő2 Rogerii Carmen Miserabile. Praefatus est, textum recens uit, annotationi

bus instruxifc L. Juhász. Scriptores Rerum Hungariearum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. E. Szentpétery (röviden : SRH.). II. Budapestini, MCMXXXVIII. 545 — 588. — Fordításai: Szabó K.: Rogerius mester váradi kanonok Siralmas Éneke Magyarországnak IV-dik Béla király idejében a tatárok által történt romlásáról. Magyarország történetének forrásai. I., 2. Pest, 1861. — Abday A.: Rogeriusz mester Siralmas Éneke. Az augsburgi 1488-i ősnyomtatványból előszóval, jegyzetekkel és névmutatóval ellátva közli —-, Értesítő a Pannonhalmi Szt. Benedek Rend kőszegi Gymnásiumáról az 1885—86. tanév végén. — Twchányi T.: Roger mester Siralmas Éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról. Budapest, (1903). Magyar Könyvtár 397 — 398. sz. — Mészöly G.: Rogerius mester Siralmas Éneke a tatárjárásról. Deák nyelvből magyarra fordította —. Budapest, 1939. Rogerius mester Siralmas Énekének forráskritikai értékelésére vonatkozólag (Juhász L. i.m.-nek bevezető tanulmányán kívül) olv. még: Erdélyi L.: Magyar művelődéstörténet (röviden: Művelődéstört.). II. Kolozsvár, 1918. 68—71. és Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest, 1954. 239 — 255. „Rogerius műve — írja H. — a történeti események módszeres feldolgozása, sokoldalú és körültekintő vizsgálata szempontjából a középkor szinte egyedülálló teljesítménye. Míg a középkor legjobb történeti művei is legfeljebb az állam- és a társadalomjogi kérdések feszegetéséig jutnak el, addig Rogerius műve a történeti események értelmezésében már csaknem a genetikus történetszemlélet szempontjait érvényesíti. De műve nemcsak mint történetábrázolás emelkedik ki magasan kora hasonló termékei közül, hanem mint művészi irodalmi alkotás is elsőrangú".

(I. m. 55.) — L. még Mollay K.: Többnvelvüség a középkori Sopronban. Soproni Szemle 21 (1967) 210-215. 3 Szentpétery: SRH. II. 552-559, (1 -13. c.) * Szentpétery : SRH. II. 560. (14. c.) ''Szentpétery: SRH. II. 560. (. . .circa nativitatem domini fáma fuit, quod eonfinia Hungarie. . . Tartari devastabant.) 6 Szentpétery : SRH. II. 560. és 3. jegyzet. 8