Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

Mint ebből az irodalmi áttekintésből is látszik, az articulus értelmezése sem fordítási, sem tárgyi (tartalmi) vonatkozásában nem jutott még nyugvópontra. Minket sem a sóval kapcsolatos problémája érdekel elsősorban, hanem inkább az a kérdés, hogy a cikkely „medium regni"-je az ország belsejeként, vagy az ország közepeként értelmezendő-e, de legalább a megoldás kezdeti lépésének igényével megkíséreljük a válaszadást arra a kérdésre is, hogy ez a „közép", ha tényleg az, milyen térséget vagy annak meghatározható pontjait, helységeit jelentheti ? Ezt a kísérletet a Bulla e mondatának szó- és mondattani elemzése, s egy eddig figyelemre nem méltatott okleveles adatnak a kutatásba való bevonása útján szeretnők elvégezni, mert, véleményünk szerint, 1222-ben egy már valóban létező (vagy esetleg felállítandó) központi sóraktárra gondoltak vagy gondolhattak szerzői, különben az articulusnak nem lett volna értelme. A kérdéses mondatban két szó: a medium főnév és a nisi kötőszó érdemel figyelmet. A medium Einálynál: „közép, középső; médius különböző jelentéseinek megfelelőleg. . ."; a médius pedig: középen levő, középső. . ,"

223

; Georgesnél a medium: „die Mitte", a médius pedig: „der mittelste, der in der Mitte befindliche, gelegene".

224 Forcellini szerint a medium: „Est locus médius, spatium inter aliqua interiectum".

225 Du Cange és Bartal nem foglalkoznak vele, bizonyára azért, mert nem látnak vele kapcsolatban különösebb problémát.

226 Ezek alapján a Bulla 25. articulusának medium regni-jét egyszerűen az ország közepeként 223 Finály H.: A latin nyelv szótára. Budapest, 1884. s. v. Medium, médius. 224 Georges, K. E.; Lateinisch-deutsches Handwörtebuch. Leipzig, 1861. s. v. Medium, médius. 225 Forcellini, E.: Totius latinitatis lexicon. Prati, 1858 — 68. IV. 81. 226 Bartal, A.: Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Lipsiae, 1901. — Mivel a középkori latinság a rómainak örököse, ezért a ,,medium"-nak (és a „locus"nak) földrajzi nevekkel való kapcsolásait abban is megtaláljuk. C. I. Caesar egy helyén (De bello Gallico. . ., Lib. IV., cap. XIX.) például ezt olvassuk: „Se in fines Ubiorum recepit atque iis auxilium suum pollicitus, si ab Suebis premerentur, haec ab eis cognovit: Suebos, posteaquam per exploratores pontem fieri comperissent, more suo concilio habi to nuntios in omnes partes dimisisse, uti de oppidis demigrarent, liberos atque omnes, qui arma ferre possent medium fere regionum earum, quas Suebi obtinerent; hie Romanorum adventum expectare atque ibi decertare constituisse". Itt a medium a regio-val kapcsolatos, s annak a középső térségét jelenti. A druidákról és az eques-ekről szólva pedig így ír: „His autem omnibus druidibus praeest un us, qui summám inter eos habet auetoritatem. Hoc mortuo, aut, si quis ex reliquis exc3Üit dignitate, suscedit, aut, si sunt plures pares, suffragio druidum, non nunquam etiam armis de prineipatu contendunt. Hie certo anni tempore in finibus Carnutum, quae regio Galliae media habetur, considunt in loco consecrato. Hue omnes undique, qui eontroversias habent, conveniunt eorumque decretis iudieiisque parent". (Uo. Lib. VI., cap. XIII.) Caesar e szövegében tehát a medium Gallia középső térségét, a locus pedig e térség (sacrális) központját jelenti. —- A medium-nak (és a locus-nak) legszebb ókori példáját T. Livius szolgáltatja, amikor (Camillus beszédében) Rómát így dicsőiti: „Non sine causa dii hominesque hunc urbi condendae locum elegerunt, saluberrimos colles, flumen opportunum quo ex mediterraneis locis fruges devehantur, quo maritimi commeatus accipiantur, mare vicinum ad commoditates, nec expositum nimis propinquitate classium externarum, regionum Italiae medium, ad incrementum urbis na turn unice locum. Augmente est ipsa magnitúdó tam novae urbis". (Lib. V., csap. 54). Ebben a mondatában Livius szinte a „locus communis" componenseit foglalja össze, amikor a ,,locus"-t (a várost) Itália médiumának, középső térségének a természetes központjába helyezi. — Végül van egy olyan (késő római kori) adatunk is, amely Pannónia területére vonatkozik. Ebben Anonymus Ravennas Aquincumot Valériába helyezi, amely szerinte a két Pannónia között fekszik: „Item iuxta ipsam Pannoniam est Patria, quae dicitur Valeria, quae et Media appellatur provincia, pro eo, quod iacet inter suprascriptas Pannonias. . ." (Graf, A. : Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. Dissertationes Pannonicae. Ser. I., fasc. 5. Budapest, 1936. 41.) — Itt kell megjegyeznünk, hogy egy térség, föld, illetőleg ország közepének a kiemelésével a X. századi szláv történeti forrásokban is találkozunk — jeléül annak, hogy ez a fogalom Kelet-Európában is ismert volt. A „Povesti vremennych let" kezdetű orosz évkönyvek 969. évi bejegyzéseiben például ezeket olvassuk: „Monda Svjatoslav anyjának és bojárainak: nem szeretek Kievben élni, hanem a Dunaj mellett Pereslavecban akarok élni, mert ott a földem közepe epefla 3eMJïH Moefl), mivel oda gyűlik minden jó: a görögöktől arany, szövetek, bor, 46