Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

a királyi nagy szigetről (Csepel-sziget) s a kerepesi és megyeri révről értesülünk. 1171-ben III. István egy alkalommal Pesten ítélkezik. III. Béla 1183-ban Csepel szigetén keltez, 1187 e. pedig a johannitáknak adományozza a hévízi Szentháromság plébániatemplomát. Ezek az adatok tehát e terület fokozatos betelepítettségéről és királyaink által való látogatottságukról is tanúskodnak. Ebben az időben lép szorosabb kapcsolatba a királlyal a budai káptalan is: prépostja: Adorján, 1185-ben és 1186-ban a király curia nótáriusa, illetőleg kancellárja. 1189-ben III. Béla (Ó-)Buda környékére és Csepel-szigetre viszi vadászatra a hadaival Szentföldre vonuló és Esztergomban pihenőt tartó Barbarossa Frigyes német császárt. S az is érdekes, hogy III. Béla teszi meg az első lépést az Esztergomból való távozás útján: félbeszakítja ottani építkezéseit, s talán már ő építi meg az első (ó)budai királyi curiát. A második lépés Imréé, aki 1198-ban, bár még fenntartással, az érseknek ajándékozza esztergomi palotáját. 1203. április 30-án ugyanő tanácsával Csepel-szigeten fogadja a boszniai küldöttséget — ' ahol II. András király egy oklevele szerint már királyi udvartartás is van. Ez az idő pedig már Anonymus kora. Több évszázadnyira visszavetítve nála jelenik meg plasztikusan a XII. és XIII. század fordulójának (Árpád által Attila öröksége jogcímén elfoglalt) (O-)Budája új neveivel és egész környékével: Attila király és Árpád vezér (szék)városa : Budavár-Ecilburg régi romjaival és új épületeivel; képen oldható fel: 1. Lehetséges, hogy a titulus a Szent testvérétől, az új királytól: IV. Bélától származik. 2. Lehetséges (s valószínűbb) az is, hogy az eredeti (ma már ismeretlen) titulust csak a XIV. századi átépítéskor, özv. Erzsébet királyné idejében változtatták meg, hiszen a róla szóló híradás igen késői, I. Mátyás király 1477. márc. 29-i okleveléből való. Titulusváltoztatás ugyanis a középkorban nem ritka jelenség. [B. Szabó: Obada 109., 148. reg. — Kumorovitz L. B. : A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez. TBM. XVI. (1964) 131., 198. jegyzet.] A második nehézséggel kapcsolatban is kétféle magyarázat lehetséges: 1. Az átírásokban ránk maradt 1212-es oklevél hiteles, azonban a káptalannak ítélt területen fekvő királyi épületek (akkoriban rendezettnek vélt) jogi helyzetét nem érinti. 2. A határmegállapító oklevél hamis, vagy esetleg egy valódinak 1269 és 1273 között történt átdolgozása, mint Gárdonyi Szentpéterynek 1923-i és saját 1936-i véleményének elvetél után kifejtette. {Gárdonyi: Buda és Pest 23 — 26. — Szer,*,pétery : Kritikai jegyz. 272, reg. — Gárdonyi: Budapest tört. okit. I. 11.) Bár Gárdonyi 1945-ben visszatért Szentpétery megállapításához (1. a 174. jegyzetet), 1941-i érvelése figyelemre méltó. Ez a hamisítvány vagy átdolgozás azonban szintén nem bolygatta a királyi épületekkel kapcsolatos jogi problémákat, de — hogy idővel ilyenek valóban felmerültek, bizonyítja IV. Lászlónak a káptalanra káros óbudai continua residentiajáról szóló idézett híradása. A későbbi ellentéteket az 1353-ban (pápai segítséggel) kezdeményezett 1355-ös királyi rendezés volt hivatva elsimítani, de még ennek során sem tértek ki minden részletre, mert — mint 1368-ból értesülünk, I. Lajos király László veszprémi püspöknek adományozta azokat a Szent Péter egyháza s a custos és lector háza között álló házait (domus seu edificia)

s amelyekben eddig a király solymárai tartózkodtak. (Kumorovitz: Veszprémi regeszták 242., 624. reg.) — Az 1355. évi döntést tartalmazó oklevélben I. Lajos király többek között ezeket mondja: ,,. . .mivel a civitas, illetőleg oppidum oldalán levő várat hajdan a budai egyház territóriumán rakták és építették fel, ezért várnagyunk a mondott vár oímén évente egy aranymárkát tartozott fizetni a prépostnak és a káptalannak; minthogy pedig (a vár) ami territórium-részünkhöz került, a prépost ós a káptalan örök időkre mentesítették és felszabadították az egy márka fizetésétől". (Bártfai Szabó: Pest megye. . . Budapest, 1938. 70.) E szerint a káptalant az új óbudai királyi palota építésekor nem fosztotta meg a király (akár II. András, akár IV. Béla) a civitason kívül eső ama territórium tulajdonától, amelyen a palota felépült, hiszen éppen e territórium tulajdonának címén kapott a prépostság a várnagytól évente egy aranymárkát 1355-ig. A territórium tulajdonában csak 1355-ben történt változás, amikor a király kezébe ment át, és ezzel megszűnt az évi egy aranymárka fizetése is. Az évi egy aranymárka fizetése emellett azt is bizonyítja, hogy a káptalan 1355-ig birtokolta is — és nemcsak elméletben tudhatta magáénak annak a territóriumnak a tulajdonjogát, amelyen a vár felépült. Az természetesen más kérdés, hogy ezt a tulajdonjogot a káptalan koholt vagy interpolált oklevéllel is igazolhatta. Ez esetben a káptalan csalárd úton jutott őt meg nem illető jogokhoz. Akár hiteles azonban az állítólagos 1212. évi oklevél határleírása, akár megbízhatatlan, az 1355-i döntés említett szakasza szerint a káptalant nem fosztották meg sem II. András, sem IV. Béla a várnak helyet adó territórium tulajdonjogától. 38