Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

dezések alkatrészeinek építésében is. Ezen a területen kooperációs kapcsolatai voltak osztrák és birodalmi német hadiüzemekkel. A háború után néhány évig nem foglalkoztatta a honvédség a Telefongyárat. 1928-ban indultak az új katonai munkák. A katonai adó-vevőkre szóló megrendeléseknek a Telefongyár az akkor még újpesti Standard-dal együtt tett eleget. A gyártás megosztásának mérvét nem lehet pontosan megállapítani. Részt vett a kooperációban a Csonka János-féle gépgyár is. Minden esetben ők szállították a készülékek benzinmotorját. 1928-ban a TRT 250 W-os rádióállomás, 1931-ben pedig 50 W-os adó-vevőkön dolgozott. Ezekben az években a szénréteg-ellenállásokat még kivétel nélkül a külföldi Carbone cég szállította a készülékekhez, de a berendezések vevőcsövei magyar gyártmányúak voltak. Az Egyesült Izzó készítette a G 407, G 410 ós a G 405 típusú csöveket. Az 193l-es megrendelés teljesítéséhez 1700 fm. nagyfrekvenciájú ASP 810 speciális acetát szigetelésű kábelre volt szükség. A kábelek legyártására ajánlatot tett a Kábelgyár Rt., a Magyar Siemens Művek, és a Feltén ós Guilleaume. Hosszas tárgyalás után a Feltén szállította le a kábeleket. Ennek az az érdekessége, hogy korábban ezt a típusú kábelt külföldről szerezték be, s most egyszerre három vállalat is felajánlotta a gyártást. A készülékek műszereit is zömében magyar, budapesti cé ek szállították. A thermoampermérőket a Fehér Ferenc Elektromos Finommechanika Készülékek Gyára, az ampermérőket az Elektromos Mérőműszergyár, a voltmérőket a Fehér Ferenc cég szállította. Azokat a nagyméretű kondenzátorokat melyeket később a Standard profilszerűen is átvett, az Ericsson cég készítette. A kondenzátorok gyártására a Standard és a Telefongyár versenytárgyalást hirdetett, s azon a Berliner Hydrawerke, a nürnbergi SAF Süt-Deutsche Werke és a budapesti Ericsson cég pályázott. A rendelést a magyar Ericsson vállalat kapta. A szükséges potenciómótereket a Telefongyár készítette, míg a csillámkondenzátorokat a Standard szállította, de a rácsköri ós anódköri kondenzátorokat abban az időben magyar cég még nem tudta gyártani, így azokat a Dubilier londoni elektrotechnikai vállalat szállította le. A 250 W-os rádióállomás műszaki adatai a következők voltak. Az egész állomás összes tartozékaival együtt 2 gépkocsin szállítható legyen. Antennája 1 db 24 m-es felcsavarható Magirus féle árboc, a megfelelő, antennával és ellensúllyal. A vevőkhöz 2 db 12 m-es összerakható árboc megfelelő antennát kap. A rádió-állomás erőforrása benzinmotor közvetlenül kapcsolva egy megfelelő dinamóhoz. Adó-berendezése csőadó, 300—3000 m-ig. Antennateljesítmény 250 W. Kapcsolható legyen az állomáshoz, Morkrum rendszerű betűírógép. Az állomás egy telefónia adásra alkalmas szerelékkel is ellátandó. Tartozéka 2 db modern szelektív 7 csöves vevő, mely alkalmas legyen távíró és telefónia vételre, 300—3000 m-ig. A készülék hatótávolsága távíróüzemben 5—600 km legyen, telefónia üzemben 2- 300 km, rossz légköri viszonyoknál. * • A továbbiakban vegyük vizsgálat alá a Telefongyárnak a rádiózással kapcsolatos tevékenységét. Mint ismeretes Hertz-nek, az elektromos hullámok terjedéséről kidolgozott kísérletekkel is alátámasztott tanítása képezi a rádiózás elméleti alapját. Hosszú út vezetett a gyakorlati megvalósuláshoz. Popov 1895ben mutatta be drót nélküli távírókószülékét, majd Markom 1898-ban, azáltal, hogy az adóhoz földelt antennát kapcsolt, gyakorlatban is megvalósította a dróttalan táviratozási. Magyarországon 1904-ben végezték a rádiótáviratozással kapcsolatos első nagyobbszabású kísérletet. Az első rádiótávíró állomás 1914-ben, a nagy világégés első évében került üzembe Csepelen. Ez 1,5 KW-os kioltó szikrasoros adóállomás volt. 1915-ben Les de Forest feltalálta a 3 elektródás elektron 326