Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

és több évig tartó szerződések folytán ezen gyártelep a lefolyt években megrendelésekkel szakadatlanul el volt látva s ezen állandó foglalkoztatottsága a munkaerők megszerzését is megkönnyítette. Az előállított cikkek kizárólag csak belföldön fogyasztatnak, a külföldi piacot eddig elfoglalni még nem sikerült." Keservesen küzdött Neuhold a tőkehiány ellen s a Budapesti Bankegyesület támogatását vette igénybe. Eddig önálló műhelyét részvénytársasággá alakította és felvette a „Neuhold féle Vasúti Szerelvények Gyára Rt." nevet 1886-ban. Ezt megelőzően 1885-ben a VII. kerület Damjanich utca 21. alá költözött. Ekkor szerelte fel a budapest—zimonyi vasútvonalat a szükséges távírda és harangjelző berendezésekkel. Ezen a telepen indította meg a telefongyártást, vezette be a különböző erősáramú berendezések, kábelvégelzárók, kábelfejek, csatlakozók, elosztók és biztosítékok gyártását is. A részvénytársaságból Neuhold hamarosan kilépett, hogy miért, azt ma már nem lehet megállapítani. A Damjanich utcai telep átalakult Magyar Belga Fémipari Gyár Rt-gá, de ehhez Neuholdnak már semmi köze nem volt. Neuhold 1892-ben a VI. kerületi Aréna út 16. sz. alatt újabb részvénytársaságot hozott létre, melynek neve „Neuhold János Vasúti Szerelvények és Elektrotechnikai Gépgyár Rt." Az új részvénytársaság 100 Ft névértékű részvényeket bocsátott ki, s az 1892. év végén 12%-os osztalékot fizetett. 1893-ban a részvénytőke 150 000 Ft-ot tett ki, azonban ez az év már veszteséges volt. A gyár jelentésében 4565 Ft veszteség szerepelt s az értéktőzsdén a Neuhold részvényeket ekkor egyáltalán nem jegyezték. Ez a részvénytársaság sem volt hosszú életű. 1896-ban Neuhold újból költözött s a VIII. kerületi Szilágyi út 3. szám alatt működött tovább, mint „Neuhold és Társa. Vasútfelszerelési és Villamossági Gépgyár". A millenniumi ipari kiállításon Neuhold is kiállított vasútbiztosító b erendezéseket.

u Neuhold és Társa üzeme 1898-ban a hannoveri Telephon Fabrik A. G. érdekkörébe került. Ezt a részvénytársaságot Berliner József és Jakab hannoveri, valamint Hahn Miksa bécsi tőkések alapították. Ebben az időben a kamarai jelentés így jellemezte a magyar elektrotechnikai ipar helyzetét: A szakminiszter úrnak az a törekvése, hogy az ország nagyobb városaiban telefon létesíttessék. Úgyszintén a távírdahálózatnak fokozatos kibővítése is bő foglalkoztatást nyújthatna a gyártás említett ágainak, elsősorban az Egger B. és Társa, valamint a Neuhold cégnek. Azonban a sürgöny és jelzőkészülék szerkezetek készítésével foglalkozó ipar jövedelmezősége a nagy verseny folytán érezhetően hanyatlott. A kivitel mely főleg a Balkán államokba irányulhatna, nem bír nagyobb jelentőséggel, mivel ezek az államok és különösen Románia, ahol ez idő szerint igen sok vasútvonal épül, eme cikkeket Francia és Németországból hozatják." A Telephon Fabrik A. G. telefonokat, telefonalkatrészeket és vasútbiztosító berendezéseket gyártott. Jelentős mennyiségben szállítottak ilyen cikkeket a Balkánra, s Románia fő szállítói is ők voltak. Közismert, hogy Magyarországon a munkabérek jóval alacsonyabbak voltak, mint a már erősen iparosodott Németországban. A hannoveri Telephon Fabrik A. G. tőkekiviteli lehetőségek után kutatott. Mivel igen nagy balkáni megrendelései voltak, a Balkánhoz közel kerestek olyan telepet, ahol a gyártás technikai előfeltételei már adva voltak. Ilyen volt a Neuhold János üzeme, ahol minden technikai adottság megvolt, a vasútbiztosító berendezések gyártásának a kiszélesítéséhez, s ugyanakkor Neuhold piacgondokkal és tőkeszegénységgel küzdött. Az egykori Berliner Vállalat, melynek nevét Magyarországon korábban mikrofonjai révén ismerték meg, ek14 A Neuhold gyár termékeinek egy része 1967-ben, a tanulmány megírása idején is ki volt állítva a Közlekedési Múzeumban. 314